Boldogságóra Program

Azt gondolom, a felnőttek is egyre ritkábban használják a hála szót. Elsődleges célom ezért a hála, mint kifejezés megismertetése. Szinonimák segítségével, játékos módon értem el egy két nap alatt, hogy ez érthetővé váljon és használhatóvá. A fokozatosság elvét követtem és a hét minden napjába beleterveztem a boldogság témakört. Mivel első hét volt, így a nyári élmények feldolgozása is előtérbe került. Másrészt az aktuális időjárás adta magát, és a fontos, értékes tevékenységeket, amit a saját környezetünkben (óvoda udvaron) végezhettünk. A környezeti tartalmak bekapcsolását, az udvari munka jellegű tevékenységeket nem csak az időjárás adta ötletül, hanem a Boldogságóra kézikönyv meséje is (Bezzeg Andrea- A hálafa története). A fa történetéből el tudtam indítani egy olyan vonalat, ami egyrészt környezetvédelmi szempontból nagyon fontos (és aktuális probléma- szárazság, növények kiszáradása), benne van a gyermekek szemléletformálása a természettel, amiben az érzelmi nevelés is megvalósul. Amellett, hogy meg tudjuk beszélni, miért fontosak nekünk, embereknek a fák, bokrok, virágok, érzékenyítjük őket arra, hogy mivel tudunk segíteni a növényeknek. Csoportunk fákat, növényeket locsolt napi szinten. A gyerekek a héten örökbefogadott fájukról gondoskodhattak. Ezzel a segítségnyújtással szintén a hálánkat fejeztük ki a természet irányába. A hét közepén visszakanyarodtunk a nyári élményekhez (szülőktől előzetesen nyári élmény fotókat kértem), ahol a gyermekek beszámoltak a nyári fotójukon lévő programról, eseményről, nyaralásról. A beszélgetés során kifejezték mi tette őket boldoggá azon a nyaraláson, minek örültek a legjobban-> miért voltak hálásak? Ezt pedig egy közös nagy Hálafává varázsoltuk,a képekből fa formát ragasztva és kidíszítve a gyermekek által.
A boldogságmérő nyuszi azért volt fontos és érdekes eleme a hétnek, hogy valóban lemérjük a gyermekek érzelmi szintjét. Mivel első hét, sokan régóta nem voltak óvodában (ez járhatott némi stresszel), illetve új gyermekek is kapcsolódtak a csoportunkhoz. Első alkalommal még nem kértem indoklást, hogy miért a boldog (vagy éppen szomorú) nyuszira teszik a jelüket. Örömmel vettem tudomásul, hogy minden gyermek a mosolygós nyuszit választotta. A nyelvi kifejezőképesség miatt, és mert szerettem volna, ha a gyermekek a hét vége felé már használják maguktól a hála szót. Kértem, a boldogságmérő nyuszit úgy használják, hogy elmondják nekünk, miért a boldog nyuszit választották. Itt már az indoklás is megjelent és a hála, mint kifejezés használata a gyermekek kommunikációjában. A feladat nem volt kötelező, de minden gyermek egy rövid mondattal összefoglalta. Olyan mondatok hangzottak el, hogy Hálás vagyok, mert újra együtt vagyunk. Hálás vagyok, hogy meglocsoltuk a fákat. Hálás vagyok, hogy újra itt vannak a barátaim.

Képek