Boldogságóra Program

Hála a legkisebb bárkalakóért

„Nem számít, milyen kicsi vagy, te is hozzáteszel valamit a világhoz.” – Yoko Ono
Ebben a tanévben a Noé bárkája csoporthoz egy új bárkalakó csatlakozott, akinek éppen úgy esett, hogy a süni lett az óvodai jele. Ő még nagyon picike, így sok-sok kedvességre, szeretetre van szüksége ahhoz, hogy a mi nagy családunk tagjának érezhesse magát.
Szeptember 24-én, a szív világnapján, úgy döntöttünk, hogy hálát adunk a legkisebb csoporttársunkért. A bárkalakó kicsi süni még nem sokat beszél, ezért magyarhangja az óvó néni volt, aki felolvasta a gyerekeknek Aranyosi Ervin: A süni panasza című versét.
Aranyosi Ervin – A SÜNI PANASZA

Tudod azt, hogy miért tüskés a kabátom?
Azzal védem mástól féltett szabadságom!
Az én lábam rövid, nem tudok elfutni,
tüskék mögött tudok biztonságba jutni.
A tüskék megvédnek, nem ehet meg senki,
viszont, így szúrósan, nehezebb szeretni.
Senki nem vállalja, hogy megsimogasson,
nekem kedveskedve, szép szívemre hasson.
Pedig úgy szeretném, hogyha szeretnének,
simogató kezek bőrömhöz érnének,
Az én kicsi szívem olyan boldog lenne,
onnantól a hála virágozna benne.
Tüske nélkül én sem bántanék meg senkit,
szereznék barátot, nem is hiszed mennyit!
Bizony az ölelés lelkemnek jól esne,
a simogatástól kis szívem repesne!

Sajnos a kabátom nem tudom levetni.
Lennél a barátom és tudnál szeretni?

Majd a gyerekek egy szerepjáték keretében eljátszották a Hálás család egy délelőttjét. Elsősorban H-val kezdődő keresztneveket kerestek, felvállalták a családon belüli szerepeket, majd bemutatták a család reggeli készülődését. A legkisebbet (Hálás Samut) az édesanya, Hálás Helga öltöztette, majd édesapával, Hálás Hunorral közösen óvodába vitték. Ott, az óvodai nagy családdal együtt hálasétára indultak az óvoda ebédlőjébe hálaéneket énekelve: „Hála, hogy itt a csendes reggel, / Hála, hogy éjre nappal jő. / Hála, hogy minden órám gondját elhordozza Ő!”. Ott megreggeliztek és az ételért hálaimát mondtak.
Ezen a boldog napon a kicsi bárkalakó szívét jelképezte egy nagy, piros papírból kivágott szív forma, amelyre minden csoporttárs felragasztotta a saját jelét, ezzel remélve azt, hogy mindannyian beköltözhetünk az új gyerek szívébe. Samu mosolya az arcán biztosított bennünket afelől, hogy ő örökre a szívébe zár mindannyiunkat. Bezárta a papírszívet is, benne minden gyerek óvodai jelével, s előbukkant az ő saját jele, a süni.
Az óvó nénik pedig minden gyermeket egy hála-kártyával ajándékoztak meg.
Hálás szívvel a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea

Képek