Boldogságóra Program

Boldogságóra beszámoló – Szeptember: Hála
Ebben a tanévben különleges feladatot kaptam: szeptembertől nem a saját osztályomban, hanem az egyik első osztályban tartom a Boldogságórákat. Az ő tanító nénijük még nem végezte el a képzést, és nem szerettem volna, ha ez a kis közösség kimarad a programból. Így az idén együtt fedezhetjük fel, mit is jelent boldognak lenni, és hogyan lehetünk hálásabbak a mindennapokban.
Az első alkalommal megismerkedtünk a Boldogságteremmel, amely hamarosan a gyerekek egyik kedvenc helyévé vált. Már a belépés is játékos és örömteli: a terem ajtajában várom őket, és egy képre bökve ők választják ki, hogyan üdvözöljük egymást – pacsival, öleléssel vagy más kedves módon. Ez a kis szertartás mindig mosolyt csal az arcokra, és segít ráhangolódni az órára.
Beszélgettünk arról is, hogy mi teszi őket boldoggá. Meghatódva hallgattam a válaszaikat: „Boldog vagyok, mert van családom!”, „Boldog vagyok, mert iskolába járhatok!” – ezek az őszinte gondolatok különösen széppé tették az órát, és természetes módon vezettek át minket a hála témájához.
Nagy örömmel tanulták meg az „Ezzel látok…” kezdetű mondókát, amelyet azóta is szívesen ismételgetnek, akár a nap folyamán többször is. A gyerekek fehér szív alakú papírra rajzolták le, hogy miért hálásak, majd akik bátran vállalták, el is mesélték társaiknak. A kis szívek végül egy nagy piros szívre kerültek, így született meg a Hála szívünk, amely most díszíti a termet, és emlékeztet minket arra, mennyi mindenért lehetünk hálásak.
Megismerkedtünk a Hálafa történetével, amely szintén nagy élményt nyújtott számukra. Ezután a munkafüzetben található színezőt vették birtokba, amely során mindenkinek alkalma nyílt saját gondolatait, érzéseit képekben megfogalmazni.
Újdonságként a szülőknek a hónap végén írok egy kis, rövid összefoglalót is, amit haza küldök a gyerekekkel (pl. „Mit tanultunk a Hála hónapjában?)
„Kedves Szülők!
Szeptemberben a Boldogságóra témája a Hála volt. A gyerekek megtapasztalták, hogy milyen sok apró dologért lehetünk hálásak a mindennapokban.
o Megismertük a Boldogságtermet, ahol közös játékok és beszélgetések várják őket. Már a belépés is különleges: öleléssel, pacsival vagy más kedves módon üdvözöljük egymást.
Beszélgettünk arról, mi teszi őket boldoggá. Nagyon szép gondolatokat hallhattunk: „Boldog vagyok, mert van családom!”, „Boldog vagyok, mert iskolába járhatok!”
o Megtanultuk az „Ezzel látok…” kezdetű mondókát, amit a gyerekek örömmel ismételnek napközben is.
o Készítettünk egy nagy Hála szívet, amelybe mindenki belerajzolhatta vagy beleírhatta, miért hálás. Ez most az osztálytermünket díszíti.
o Meghallgattuk a Hálafa történetét, majd színezéssel és rajzolással is feldolgoztuk a témát.
A gyerekek nagyon lelkesek, aktívak voltak, és szívből vettek részt a feladatokban. Hétről hétre megtapasztaljuk, mennyi mindenért lehetünk hálásak – és hogy a hála kimondása és megélése milyen sok örömet ad.
Köszönjük, hogy otthon is biztatják gyermekeiket, hogy vegyék észre a mindennapok apró örömeit!”
Számomra külön öröm, hogy ezek a pici gyerekek milyen lelkesen érkeznek az órákra. Nyitottak, aktívak, és láthatóan szívből élvezik a közös játékokat és beszélgetéseket. Megható látni, hogy már most, első osztályosként mennyi mindenért tudnak hálásak lenni, és hogy izgatottan várják minden Boldogságóra kezdetét.

Képek