Hála

462541810_881906784091103_4689225429350263814_n.jpg

Szeptemberi témánk a HÁLA volt.
Az órát relaxációval indítottuk. A Napimádás relaxációs gyakorlat után a gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek a tornaszőnyegeken, és arra kértem őket, szemüket behunyva lazuljanak el. Miközben végigvezettem őket ezen az ellazuláson, a háttérben halkan szólt a Szép nap… c. dalt.
Ezután közösen értelmeztük a hála fogalmát, beszélgettünk a dalról és mindarról, ami ezt az érzést kiválthatja belőlünk. A gyerekek ez alkalommal – nagy örömömre- teljesen elvonatkoztattak a világ anyagias oldalától, és inkább élményeikért, családjukért, a barátaikért adtak hálát.
Ezt követően elmeséltem nekik a Mese a hálás kisegérről c. mesét. Ez a rövid kis -gyermekekhez közel álló- állatmese, nagyon jól illeszkedett témánkhoz. Majd elkészítettük a hálás süninket, melynek tüskéire faleveleket nyomdáztunk szivaccsal. Óra végén ezekre a levelekre írtuk fel, ki miért hálás.
Ezután vonatozásra hívtam őket, mondókára elindult a „hálavonat”. Első körben én voltam a mozdonyvezető, majd mindig az új utas választotta ki a következő felszállót, akinek elmondhatta miért is hálás.
A foglalkozást egy ölelős játékkal zártuk, a Világomban minden rendben van zenére. Amikor megállt a zene, meg kellett ölelniük valakit, akinek jelenlétéért, barátságáért hálásnak érzik magukat.

Képek