Boldogságóra Program

Ebben az évben kezdtünk el csoportommal ismerkedni a Boldogságóra programmal. Az első foglalkozás előtt voltak bennem kétségek, hogy a gyerekek mennyire lesznek befogadóak erre, de már az első alkalom egy hatalmas pozitív megerősítés számomra, hogy ők már igenis érettek, nyitottak erre. Sőt, a Boldogságóra után azt érzem, hogy nem csak én adtam nekik valami pluszt, én legalább annyit kaptam tőlük.
Az első alkalommal a HÁLA volt a témánk.
Az órát relaxációval indítottuk. A teljes asztalt papírral beborítva szabadon firkálhattak. Szemüket becsukva kicsit nehéz volt még nekik elengedni magukat, és ellazulni, azt hiszem az újdonság varázsa is benne volt ebben, hiszen semmiről sem szerettek volna lemaradni.
A foglalkozást kezdő zenehallgatás közben a szőnyegre feküdtek, kényelmesen elhelyezkedve, szemüket behunyva vezettem őket egy képzeletbeli virágos mezőre, ahol már sokkal inkább el tudtak lazulni.
Ezekután közösen értelmeztük a hála fogalmát, beszélgettünk a dalról és mindarról, ami ezt az érzést kiválthatja belőlünk. Annyira jó érzés volt megtapasztalni, hogy el tudtak vonatkoztatni a világ anyagias oldalától, és maguktól gyönyörűen megfogalmazták mi mindenért lehetnek hálásak. Pl.: „Hálás vagyok, hogy ha szomorú vagyok, akkor felvidítanak”. „Hálás vagyok, hogy a testvérem szeret és sokat játszik velem.” „Hálás vagyok, hogy elmegyünk a színházba és nevetgélünk”. „Hálásak lehetünk az évszakokért, mert télen szánkózhatunk, nyáron strandolhatunk!” „Hálás vagyok, hogy átmehetek a barátnőmhöz, játszhatunk és medencézhetünk!” „Hálás vagyok, hogy ti mindig kedvesek vagytok hozzánk!” „Hálás vagyok, hogy ebbe az oviba járhatok!” „Hálás vagyok, hogy valaki elvesz feleségül!”
A munkafüzet képeire nem is volt szükség, mivel láttam, hogy mennyire nyitottak a témára, nem szerettem volna megkötni gondolataik szabad áramlását.
Ezt követően elmeséltem nekik a Hálafa történetét, majd közösen, tenyérlenyomatukkal díszítve elkészítettük a mi hálafánkat. Később ezekre a tenyérlenyomat levelekre kerültek fel gondolataik, mi mindenért adtak hálát.
A foglalkozást egy Ölelős játékkal zártuk, a Világomban minden rendben van zenére. Amikor megállt a zene, meg kellett ölelniük valakit, akinek jelenlétéért, barátságáért hálásnak érzik magukat.
Az óra lezárásaként mindenki kapott egy üveggyöngyöt, amit „hála-kőnek” neveztünk el. Zsebükbe rejtették, és megbeszéltük, ahányszor kezükbe akad, fogalmazzanak meg egy dolgot magukban, amiért hálásak lehetnek. Hatalmas örömmel rejtették zsebükbe a kis köveket, amikről a későbbiekben sok pozitív visszajelzést kaptam tőlük, mert a kövek valóban „működtek”.
A boldogság várának első lépcsőjére felragasztottuk a jelet.
Terveim szerint minden alkalommal adok valami kis „házi feladatot”, amit otthon kell megoldaniuk, és visszahozniuk. Célom ezzel nem csak feladattudatuk erősítése, hanem ezáltal a családok bevonása, figyelmének felhívása az itt folyó „munkára”. Mert bízom benne, hogy ezáltal szóba kerül otthon az éppen aktuális témánk és otthon is beszélgetnek, foglalkoznak egy kicsit vele. Ez alkalommal a boldogság várát kértem, hogy színezzék ki. Nagy örömmel töltött el, hogy egy-két gyermek kivételével örömmel hozták vissza az elkészült alkotásokat.

Képek