Boldogságóra Program

„Valaki megdob kővel. Kit hibáztatsz? Azt, aki a követ dobta, pedig valójában a kő talált el. Akkor miért nem a követ hibáztatod? Mert a kőnek nem állt szándékában fájdalmat okozni. Ezt a logikát követve viszont a követ hajító embert sem volna szabad hibáztatnod, hiszen a harag és a szenvedés vitte rá arra, hogy megdobjon téged. Amikor valaki megbánt bennünket, mindig azt hisszük, hogy direkt ránk utazik. Ha azonban megértjük az emberi elme működését, akkor azt is tudjuk, hogy amikor fájdalmat élünk át, gyakran elveszítjük a fejünket, és olyasmit teszünk vagy mondunk, amit nem akarunk.”
(Gelong Thubten)

Mindennapjaink része, hogy különböző élethelyzetekben, kapcsolatainkban megbántottnak, sértettnek érezzük magunkat. Ezekkel az érzésekkel igen nehéz megküzdeni egyedül.
Szinte elkerülhetetlen, hogy időről időre olyat tegyünk vagy mondjunk, amivel ne okoznánk sérülést, fájdalmat másoknak, szeretteinknek.
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása.
A bevezető mese Bajzáth Mária válogatásából, a Homokgát című zsidó mese volt.
Arra kértem a gyerekeket, hogy hallgassák meg a mesét, és gondolják magukat az öregek helyébe…..mit tennének? Megbocsátanának a fiataloknak?
Meghallgattuk a Hooponopono című dalt Bagdi Bella előadásában.
A varázsszavakat figyeltük meg a dalban, hiszen ezeket a gyerekek is használják nap, mint nap. Ha bántanak vagy megbántódnak, vagy éppen valami kellemetlenséget okoznak a társuknak.
A Boldogságórák lényege, hogy a gyermekek személyisége fejlődjön, megértsék és megismerjék a szépséget, a lelki nyugalmat, a csendet, az elfogadást.
A gyerekek felírták kis cédulákra a sérelmeket, vagy azt, hogy kit bántottak meg. Ezeket utána beledobtuk egy kis kannába, és az iskola kertjében elégettük a „sérelmeket”, ezzel el is engedtük magunkból a rosszat.
A foglalkozáson köveket festettünk, melyek a megbocsátás kövei lettek. A fenti idézetben is a KŐ a kulcsszó, amely lehet a KŐ, amivel megdobnak, de lehet az a KŐ, amellyel megbocsátunk. A KŐ örök, sokat elmondhat.

Képek