Boldogságóra Program

Első olvasatra nehéznek tűnt a téma, de a szeptember óta érzékenyített nagycsoportosaink viszonylag könnyen ráhangolódtak.
Az első nap a sószobában mesehallgatással kezdődött (Az aranykulcs), amiből egy hosszabb beszélgetőkör alakult ki, ahol mindenki elmondhatta, -mivel küzd mostanában. Kicsit nehéz volt elkülöníteni a korábban megfogalmazott célokat a pillanatnyilag aktuális nehézségektől, megküzdésektől. Ezen a délelőttön olyan új játékokat vezettünk be, ami nem mindig sikerül elsőre, de az ismétlés meghozza a sikerélményt (Twister, kockatorony építése a szőnyegen, spatulára dobókockatorony építése).
Másnap arra érkeztünk, hogy a plüsseink eltűntek. A tornateremben találtuk meg, de meg kellett küzdeni a visszaszerzéséért. A szokottnál nehezebb egyensúlygyakorlatok, alagútban mászás, bordásfalon mászás volt a kihívás, és aki véghez vitte, az visszaszerezhetett egy kedves figurát.
Egy hegymászós drámajáték után felrajzoltuk a filctollas táblánkra a megküzdésünk hegyeit. Az lett a legmagasabb, amivel a legtöbben küzdünk, majd később ezeket a hegyeket kifeszített vászonra is megfestettük temperával. Száradás után ikonok kerültek a tetejére és mindenki elhelyezhette a saját jelkorongját a megfelelő hegyen olyan magasságba, ahol éppen tart a megküzdésben.
A harmadik napon előkerült egy nagy, fekete kendő és egy levél, amiből kiderült, hogy az elmúlt napok hangoskodása miatt a boszi elvitte a legkedvesebb játékainkat. Kezdetét vette a leltár: mi tűnt el? Ahány játék eltűnt, annyi próbatétellel kellett szembenéznünk.
– Közösen elmondtuk a versünket Holdról (előző heti űrhajós projekt folytatása)
– Összeraktunk egy puzzle-t a naprendszer bolygóiról (előző heti űrhajós projekt folytatása)
– Megtanultunk egy boszis varázsigét
– A boszi fekete kendőjére szeretet-masnikat kötöttünk (nehezen megy a masnikötés).
– Becsukott szemmel, segítőpárral végig mentünk a szakadék fölött a hídon(széksor).
– Bizonyosságot tettünk arról, hogy állunk ki egymásért: Hajótörés játékkal, amiben a kedvenc tengerészes dalunkat énekeltük.
A próbatételek teljesítéséért kaptunk három térképet, amivel három csapatban meg kellett keresnünk az ovi különböző pontjain az eldugott játékainkat. Minden esetben el kellett dönteni, hogy szerezzük vissza: ötletességgel, bátorsággal, ügyességgel, vagy segítségkéréssel. A játékok megszerzése után minden csapat visszatért a csoportba és kezdetét vette az élménybeszámoló. A nap csúcspontjaként az egyik kislány – mintha így terveztük volna:)- spontán felszólította gyerekeket, hogy vonják le a tanulságot- csendesebben kellene játszanunk……mi felnőttek nem jutottunk szóhoz:).
Szabad játékban Labirintus társasjátékot játszottunk és labirintus feladatlapokat rajzoltunk.
A következő napon a boszi által itt felejtett titkos recept alapján, hat kis üvegnyi összetevőből (krepp papír fecnik) – jószívűségből, segítségkérésből, bátorságból, ötletességből, derűlátásból és nyugalomból- titkos főzetet készítettünk. A bográcsban jól összekutyultuk és mindenki kortyolhatott belőle annyit, amennyire szüksége volt. Csodás önismereti tanulmány volt, hogy milyen jól tudják a gyerekek, hogy mire is van szükségük. A türelmetlennek nyugalomra, az önbizalomhiányosnak bátorságra, a problémamegoldással küszködőnek ötletességre, stb. Az összetevők színeiből szivárványt festettünk az égre és mindenki lecsúszhatott azon a színen, amelyikre szüksége volt. A krepp papír darabkákból a végén szivárványt ragasztottunk és száradás után mindenkinek felkerült a jelkorongja a választott színre. Egy közös énekléssel zártuk a játékot 🙂

Képek