Boldogságóra Program

Ha boldog vagy…
November a társas kapcsolatok hónapja

Ebben a hónapban igyekeztem az egymásra odafigyelésre helyezni a hangsúlyt. Mint mindig a hónap dalának meghallgatásával kezdtem a felkészülést, abból kiindulva merítettem ötleteket.
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a gyermekek, de a felnőttek számára is az érzés, hogy ők fontosak valakinek, szeretve vannak, ügyesek… . Ehhez kapcsolódik a bevezető foglalkozásunk. Ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát. Nem volt olyan gyerek akinek ne izgett-mozgott volna mindene, ne csinálta volna amit hallott. Letettem egy dobozt, melynek az alján egy tükör volt elhelyezve (ezt a gyerekek nem tudták). Azt mondtam a gyerekeknek, hogy a doboz alján annak van a fotója, azt fogják látni, aki a csoportunkban legjobban szerethető, magabiztos, legügyesebb, legaktívabb és értékes. Hagytam egy kis időt arra, hogy leírják annak a nevét, akire szerintük gondoltam. Ezután megkértem a gyerekeket álljanak sorba és egymás után nézzenek bele a dobozba, de nem mondhatják meg kit látnak benne. A gyerekek izgatottan várták, hogy mit fognak látni. Bevallom, hogy engem is átjárt az izgatottság, hogy hogyan fognak reagálni arra, amikor meglátják magukat a tükörben. Nagyon aranyosak voltak, amikor szembe találkoztak magukkal. Volt aki meglepődött, tapsolt, puszit küldött, ugrált, zavarában gyorsan továbbment. Beszélgettünk arról, hogy eltalálták-e, kit fognak látni. Senki nem találta el, saját magát egy gyermek sem írta fel. Ezután azt mondták, hogy még nem mindenki nézett bele a dobozba, és arra kértek, hogy én is nézzek bele. Ez igazán jó érzés volt. Megfogalmaztuk, hogy a csoportunkban mindenki fontos, ügyes, mindenki mást és mást tesz hozzá az óráinkhoz, nagyon jól tudunk együtt dolgozni és épp ettől lesz boldog az óra.
A gyermekeknek tudni kell, hogy mindegyikük értékes. Az tud egészséges társas kapcsolatot kialakítani, aki boldog és kiegyensúlyozott. Itt az iskolában folyamatosan együtt vannak, együtt vagyunk. A mindennapokban fontos a jó kapcsolat a többiekkel, hogy szeressenek iskolába járni, tanulni. Vannak szorosabb baráti kapcsolatok és lazább osztálytársi. Mindegyiknek alapja az egymás tisztelete, elfogadása, egymásra odafigyelés. Ennek meglétében sokat segíthetünk mi pedagógusok.
Következő óránkon olyan játékokat hoztam, amikor egymásra oda kellett figyelni, a társakkal együtt kellett működni.
Elsőként körbe álltak a gyerekek és három labdát kezdtek el pattogtatni. Amikor tapsoltam át kellet adni a mellettük állónak. Ennek sikere attól is függ, hogy akinek át kellett venni mennyire figyelt a másikra. Ha valakinek nem sikerült, mert elpattant a labda, akkor sem gúnyolták ki, hanem biztatták, praktikákat adtak, hogyan tudja könnyebben megoldani a feladatot. Az első néhány próbálkozás után már ügyesen koncentrált mindenki és sikerült a labdákat körbe-körbe adni.
A kooperációs ernyő nagyon jó eszköz az együttműködés fejlesztéséhez. Elsőnek egy labdát kellett az ernyőn megtartani. A gyerekek hamar rájöttek, hogy apró mozdulatokkal könnyebben tudják a labdát megtartani, hogyan tartsák az ernyőt úgy, hogy mindenkinek jó legyen, hiszen nem egyforma magasak. Végül próbálták fellebbenteni az ernyőt. Eleinte nem sikerült, félrement attól függően ki milyen lendülettel emelte, ki milyen magasra lendítette a karját. Itt is megfogalmazták minden próbálkozásnál mi letett a hiba és addig korrigálták, amíg sikerült felreppenteni.

Képek