Boldogságóra Program

Ha a cipőm beszélni tudna, valóban nagy mesemondó volna. Nagy valószínűséggel, a mi cipőinknek ez az utolsó találkozása volt. Kicsit szomorúra sikerült a cipőink beszélgetésének a vége, ennek főként én vagyok az oka. Nem szeretnék kísérletben részt venni, így nagy valószínűséggel az utolsó boldogságórákat tartottam meg. Cipőink elbúcsúztak egymástól és felelevenítették a sok boldog, örömteli pillanatot, melyeket egymással megéltek. Ebben a hónapban 2 Mikulás is járt éjszaka az iskolában, ami sok helyen természetes, de nálunk még ez sem jön olyan könnyen, de hálásak vagyunk, hogy azért hozott ajándékot. Azután volt olyan rendes a Mikulás, hogy jól megrázta a szakállát. Élvezhettük a hóemberépítést és szánkózást. Majd ültethettünk az idén is Luca búzát. Közben nagyon sok ajándékot készítettünk a szüleinknek is. A boldogságórákon, megbeszéltük miért is jó adni, örömet okozni másoknak és ezen keresztül magunknak. Azt is megbeszéltük nem csak tárgyi ajándékot adhatunk egymásnak, hanem jó cselekedetet, segítséget. A negyedik adventi gyertyagyújtásnál mi a falunak adtunk ajándékot énekkel és versekkel. A gyerekek pedig nekem okoztak örömet az ügyes szereplésükkel és azzal, hogy együtt énekeltek a felnőttekkel karácsonyi dalokat. Láttam és átéltem nagy boldogsággal, hogy az elmúlt években tényleg adtam nekik valamit. Köszönöm, hogy itt lehettem az elmúlt 7 évben. Hálás vagyok, hogy a boldogságóra csapatával sok örömteli pillanatot élhettem át! Hálás vagyok a sok segítségért és sikerélményért! Nagy szeretettel gondolok Mindenkire, akinek bármilyen formában köze van a boldogságórákhoz! Áldott, egészségben, szeretetben gazdag új évet kívánunk Mindenkinek!

Képek