Boldogságóra Program

Az optimizmus gyakorlása, szinte az egész hónapban téma volt. Folyamatosan foglalkoztunk vele. A középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeknek nehéz megérteni az optimizmus és a pesszimizmus szó jelentését. Az ő nyelvükre lefordítva foglalkoztunk a témával. A rossz dolgokban is meglátni a jót már egészen érthető volt számukra. A hónap dala annyira tetszett nekik, hogy minden reggel meg kellett hallgatni az ő kérésükre. Táncoltunk a zenére és megtanulták a szöveget. Az éneklés és a mozgás megalapozta a nap jó hangulatát. Felvettük az optimista napszemüvegünket és egy nap, abban túráztunk a környéken, megfigyelve az ősz szépségét. Készítettünk egy plakátot, amit kifüggesztettünk az ajtónkra, amire ráírtuk, hogy „ gyere be egy ölelésre!” Alig várták, hogy belépjen valaki az osztályba és megölelhessék. Az iskolai Halloween programot mi beépítettük a boldogságóránkba, ahol közösen megcsináltunk a töklámpás babzsákfotelünket. Ami , nálunk a negatív, pesszimista gondolatainkat űzte el ( tartotta távol). Azon ülve mindenki elmondhatta a búját, baját, sérelmeit. A végén ezeket szélnek eresztettük a Pozitív gyerek vagyok dalt énekelve. Egy nap idegenek jöttek látogatóba, megnézve az osztályt is, mert gyermeküknek kerestek iskolát. Azzal mutatkoztak be a gyerekek, hogy „ A mi osztályunk boldog osztály és nálunk mindig jó a hangulat”

Képek