Boldogságóra Program

Társas kapcsolatokról novemberben
A hónap során több alkalommal is volt lehetőségünk a társas kapcsolatokról beszélgetni.
Az ember társas lény, nem jó senkinek sem egyedül lenni. Fontos a családunk és fontos, hogy barátaink legyenek. Az adventi időszak közeledtével még nagyobb hangsúlyt kapott ez a hálás téma. Néhány tanítványom időnként el is érzékenyült, amikor tudatosult benne, mennyire szerencsések is vagyunk, mennyire jó is a mi osztályközösségünk, hiszen mindenki megtalálta a helyét, mindenkit befogadtunk.
Két gyerek éppen egy évvel ezelőtt érkezett hozzánk, de úgy érzik, hogy a kezdetektől velünk vannak. Azonban azért, hogy a társaink elfogadjanak, mindenkinek tennie kell.
Megbeszéltük, hogy mire volt szükség ahhoz, hogy a két úgy osztálytárs beilleszkedjen. Olyan tulajdonságok, amiért szerethetőek.
Majd mindenki kapott egy írólapot, amelyre lerajzolta a kezét, a tenyerébe a saját nevét, ahogy szereti, ha szólítjuk, az ujjaira pedig egy-egy jó, kedves, szerethető tulajdonságát.
A feladat megoldása kisebb nehézségekbe ütközött, mert, elmondásuk szerint könnyebb meglátni a rossz tulajdonságot még magukban is.
Azért, hogy ez könnyebben menjen, elolvastunk egy rövid történetet egy hihetetlenül bölcs afrikai törzsi szokásról.
Amikor a törzsből valaki rosszat tesz, akkor kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik, s két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett.
Mert a törzs hisz abban, hogy minden ember jónak születik, csak néha hibákat vét. A törzs összegyűlik és segítenek társuknak újra megtalálni önmagát, a jó természetét.
Erre néha mindenkinek szüksége van. Ezért körben helyezkedtünk el mi is, s a kör közepére állítottunk sorban, egyenként mindenkit, akinek felsoroltuk a jó tulajdonságait. Mindenki mondott egy jó tulajdonságot, vagy kedves emléket a kör közepén álló társának, de nem ismételhették meg az előttük már elhangzottakat. Megbeszéltük a tapasztalatokat. A gyerekek úgy érezték, hogy a kedvességet is tanulni, gyakorolni kell, hiszen rosszat könnyebben tudtak volna mondani, mint kedveset, jót. A vélemények egyöntetűen azt igazolták, hogy gyakran van szükség környezetünkben a pozitív megerősítésekre, dicséretekre.
A hónap dalára táncra is perdültek.
A következő foglalkozásunkat ellazulással kezdtük, ám a 10 perc hosszúnak bizonyult számukra, kacarásztak, kuncogtak már az 5. perc után.
A tükörjátékkal folytattuk, ami mindenkit megmozgatott, örömmel vettek részt a játékban. Párokat is cseréltek. Később megbeszéltük a tapasztalatokat, s elmondták, hogy kik azok, akik mozgására könnyebben ráhangolódtak.
Majd a „Szerethető vagyok”segített egymás jobb megismerésében. Figyelmesen hallgatták meg egymást a kis csoportokban, s készítettek plakátokat, az egyéni ízlésviláguknak megfelelően.
Kellemesen töltöttük a boldogság órákat, a gyermekek egyre jobban várják ezeket az alkalmakat.

Képek