Boldogságóra Program

A hónap témáját az őszi témakör köré építettem fel. Relaxáltunk, mint az égig érő fák, majd az egyre erősödő szél felkapott egy-egy falevelet és megtáncoltatta: „Egy kis levél elindult…” mondókára mindig a megérintett gyermekek repültek, táncoltak a széllel, majd a végén leültek a szőnyeg szélére. Amikor mindenkire sor került, beszélgettünk arról, hogy mi is sok, kitartó munka után megpihenünk és bizony jó érzés számunkra, amikor a kitűzött feladatot megcsináltuk. Lehet, hogy nem sikerül elsőre, sem másodikra, de mindig próbálkozni kell, hiszen a fejlődés, az eredmény csak akkor lesz meg, ha teszünk érte. „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” megállapítással arra mutattam rá, hogy bármit is szeretnénk csinálni, annak úgy állunk neki, hogy sikerülni fog, meg tudjuk csinálni… ha mégsem, akkor sem szabad elkeseredni, tovább kell próbálkozni. Ezt nagyon jól szemléltette a „kicsi gesztenye” elnevezésű feladat, melyben egy mosolygós arcot próbáltunk kirakni a gyerekekkel. Talán a frontok hatottak rájuk, de csak 6-ra sikerült elkészíteni azt amit elterveztem. Azonban ez egy nagyon jó példa volt arra, hogy szemléltessem, nem mehet minden elsőre. Közben a gyerekek is egymást túlharsogva mesélték el, hogy kinek mikor és hogyan sikerült mondjuk átmászni a mászókán, megtanulni biciklizni, fára mászni stb….
Amikor ezzel készen voltunk, a boldogság kék madara mesélt nekünk az optimizmusról, majd zárásként elkészítettük a csoport vidámságfáját, hogy ha ránézünk, még hosszú ideig mosolyt csaljon az arcunkra és emlékeztessen rá minket: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen”!

Képek