Boldogságóra Program

Nagycsoportosainkkal a ballagásra készülünk. Sokat beszélgettünk a közelmúlt eseményeiről, elővettük a három évvel ezelőtt készült fényképeket is.
Érdekes volt, hogy kinek mi maradt meg olyan erős élményként, hogy csupán beszélgetés alapján fel tudta idézni, és rengeteg eseményt felidéztek fényképek alapján. Jó volt látni, hallani a lelkes emlékezéseket.
Elővettük, rendezgettük az összes csipeszt, amit a hangulathőmérőhöz használtunk. Ezek között volt azoknak a gyerekeknek a csipesze is, akik már nem járnak a csoportunkba, mert iskolába mentek, vagy időközben családjuk elköltözött, ezért másik óvodába járnak már. Meglepően sok részletre emlékeztek a gyerekek (kinek a testvére volt, mit szeretett játszani, ki volt a barátja, szépen énekelt, gyorsan futott stb.) Eseményeket is bőven tudtak felidézni: „Emlékszel, amikor felmásztunk a fára… „
Arra is kíváncsi voltam, hogy a boldogságóra foglalkozások közül melyik az, amire szívesen visszaemlékeznek. Legkedvesebb emlékük a dinó héten játszott családjáték és a vulkánkitörés volt, többen fel tudták idézni a vizualizációs játékban átélt élményeiket is.
Ahogy közeledett a ballagás napja, egyre inkább érezni lehetett, hogy kezdik érteni, hogy itt az óvodában már kevés időt fognak eltölteni. Ez egyrészt szomorúsággal töltötte el a gyerekeket (az a vágyuk, hogy mi óvónők is menjünk velük az iskolába), másrészt viszont izgatottan, kíváncsian várják az új időszakot. Beszélgetésekből kiderült, hogy biztonságérzetet ad nekik, hogy nem egyedül kell menniük az új közösségbe. Számon tartják, hogy ki melyik osztályba kerül, ki lesz a tanító néni.
Remélem, hogy Boldogságórás foglalkozásokon (melynek szemléletmódja az egész nevelőmunkánk része) sikerült olyan mintát adni, olyan alapot megépíteni, mely segíti óvodásainkat abban, hogy kiegyensúlyozottak, békések legyenek, és a nehézségeiket képesek legyenek leküzdeni.

Képek