„Fény, fény, fényesség, lesz belőle békesség!”

„Fény, fény, fényesség, lesz belőle békesség!”

„A társas kapcsolatok egyik legfontosabb szerepe a támasznyújtás feszült, szenvedéssel teli időben.” /Sonja Lyubomirsky”

Csoportunk életében a november több személyes, csoportos nehézséggel indult /betegségek, kórházi kivizsgálás, költözés, áthelyezés, családtag elvesztése, konfliktushelyzetek…/, amelyek folyamatos szorongást, testi-lelki fájdalmat okoztak kicsikben és nagyokban egyaránt. Próbáltunk közös céljainkra, egyéni feladatainkra összpontosítani, támogatni egymást érzelmileg. Sokat beszélgettünk, játékos tevékenységekkel, zenehallgatásokkal, érzékenyítő mesével, pozitív megerősítésekkel gyógyítottuk magunkat /”Kis barátom, hogy vagy?, Szomorú Szilárd-Boldog Blanka – szituációs játék/, közben készültünk közös óvodai rendezvényünkre, melynek én voltam a szervezője. A szülők támogatásában is érződött a feszültség, de a Márton – napi program mindezek ellenére jól sikerült. Gyermekeink élvezték a közös tűzgyújtást, mondókás-énekes-zenés mozgást, udvari libakeresést, liba-lakomát és lámpásaik fényénél mosolyogva tértek otthonukba. Hiányzó társainknak is készítettünk lámpásokat és a csendes pihenő meséjénél beszélgettünk róluk. Nagy örömünkre hamar visszatértek betegeink a csoportba és újra kezdtük építeni átalakult közösségünket.
Advent közeledtével Barátság koszorút készítettünk papír kézfejekből és barátság sütiket adtunk át egymásnak szeretetünk jeléül. Szent Márton legendáját követve harcaink lecsendesedtek, értékrendünk átalakult.

Képek