Boldogságóra Program

Júniusi, egyben utolsó Boldogságóránk, a gyermekek létszámát tekintve (is) családias hangulatban zajlott. A foglakozásunkat izgalmakkal tele várakozás előzte meg. Ez a csoport nem a saját ovis csoportom, mégis a Boldogságórák által egy igen szoros érzelmi kapocs alakult ki közöttünk, és a közös alkalmakat legalább én is annyira vártam , mint Ők.
A fenntartható boldogság téma kapcsán először , a kedvenc relaxációs gyakorlatunkkal, az „Égig érő fa vagyok” gyakorlattal hangolódtunk. Aztán közösen idéztük fel az elmúlt boldogságóráink szívet melengető emlékeit. Mindig rácsodálkozok arra, hogy ,a gyermekek mennyi mindenre képesek emlékezni : felidézték az első boldogságóránkat, amikor a falevél őrzőivé váltak, vagy a jó cselekedetek kapcsán eszükbe jutott a Holle Anyó meséje. A „kecskés mese” -a megküzdéssel kapcsolatban , szinte valamennyiük kedvencévé vált.Oly annyira, hogy kérték , küldjem a szüleiknek, hogy otthon is megnézhessék újból 🙂 A sok közös játék , a zene , a tánc , a beszélgetések- mind mind szép emlékként élnek bennük.
A felidéző-beszélgetés után a mozgásé, a táncé volt a főszerep ismét. A kedvelt Bella dalokra szabadon, improvizatívan mozoghattak , táncolhattak .Természetesen most sem maradt el a színezés, ami már egyfajta keretként jellemzi a boldogságóráink lezárást. A tevékenység végén egy óriási szeretet-öleléssel búcsúztunk egymástól.
Szokás szerint most is tájékoztattam a szülőket a megvalósulás tapasztalatairól. A visszajelzéseik most is , mint mindig megerősítőek, pozitívak voltak.

Képek