Boldogságóra Program

„Tódi törpe varázsszemüvege” meséjét a szőnyegen körbe ülve hallgatták a gyerekek, majd kezükkel szemüveget formálva, a varázsszemüvegükön át elmondhatták, hogy mit látnak szebbnek. Aztán kértem, hogy meséljenek el olyan történetet, ami miatt szomorúak voltak, de optimistán mégis meglátták benne a szépet. Megbeszéltük, mi az az optimizmus, de nehezen értették meg. Mindenféle történet kerekedett, a mi nem is a témába vágott.
Aztán jött a felhő mosoly játék!
Készítettem egy felhő fejpántot, és egy varázsbotot.
Kértem őket, hogy a varázsbot segítségével próbáljanak mosolyt csalni a szomorú felhőre. Csak az beszélhet, akinél a varázsbot van:
Hanna:, Mosolyogj, legyél vidám, hamarosan kisüt a nap!
Ha elmosolyodott, megfordítottuk a fejpántot mosolygós arcra.
Lorena: odaadom neked a cicát, hogy felvidulj.
Jázmin: megölellek
Dani: megsimogatlak, hogy mosolyogj
Laci: nem mondott semmit, csak elkezdett bohóckodni.
Bogi: csiribú, csiribá, megpuszillak, hogy boldog legyél. (Megjegyzem: csak levegőbe dobott puszi volt a vírus miatt! )
Attika: Gyere, elviszlek fagyizni!
Ezek a mondatok születtek!
A gyerekek lelkesek voltak, és optimisták, hogy világukban minden rendben van!

Képek