Boldogságóra Program

A havi téma, megküzdési stratégiák számomra egy kicsit nehezebb feladat volt. Hogyan is fogalmazzam meg a gyerekek számára, hogy megértsék a lényegét. Legjobban a mindennapjaikon keresztül lehetett érzékeltetni. Testnevelés foglalkozáson sokszor előfordul, hogy egy-egy feladattól megijednek a gyerekek, és bíztatni, buzdítani kell őket a végrehajtás teljesítésére. Ilyenkor minden eszközt bevetünk, hogy a gyerekek önbizalomra kapjanak, merjenek beleállni a feladatba, még akkor is, ha azt gondolják magukról, hogy az nekik nem fog sikerülni. Nemegyszer olyan boldogság ült ki a gyerekek arcára, amikor mégiscsak sikeresen tudták teljesíteni az adott feladatot. Ezen keresztül tudtam nekik megfogalmazni azt, hogy sokszor a nehézségek ellenére is megtudunk küzdeni egy-egy feladattal, ha hiszünk magunkban, próbálkozunk, gyakorlunk. A választható feladatok közül a fel a fejjel animációs kisfilmet megnéztük, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Nem volt elég az egyszeri lejátszás, többször is kíváncsiak voltak arra, hogyan sikerül a nagy kecskének átugrani a szakadékon. Ezután gyurmából meg is formázták a két figurát. Szorosan kapcsolódott a témához a testünk témakör, ahol a testrészeink, érzékszerveink fontosságáról beszélgettünk a gyerekekkel. Jó alkalom volt arra is, hogy érzékenyítsem a gyerekeket a fogyatékossággal született emberekre. Kipróbáltuk milyen az, ha nem látunk, és lejátszottam nekik egy részletet Nick Vujicic gyerekeknek tartott előadásából, ahol megfigyelhették, hogy attól, hogy nincs valakinek keze, lába, még tud teljes életet élni. Természetesen itt a gyerekeknek rengeteg kérdése volt, amire válaszolnom kellett. Azt gondolom kaptak egy képet arról, hogy nagyon sokszor a hozzáállásunktól függ az, hogy valamit meg tudunk csinálni, vagy nem. A testrészek gyakorlását játékkal tettem színesebbé. Leültettem őket párba, minden pár kapott egy labdát. Az általam mondott testrészeket kellett megérinteni, majd egy váratlan pillanatban, amikor labdát kiáltottam fel kellett kapni, aki gyorsabb volt azé lett. Nagyon élvezték a játékot. Ábrázolás keretében a kreativitásuk fejlesztése érdekében a kezüket kellett körbe rajzolni, és abból valamit kitalálni. Több kisgyermek rendelkezik a kreativitás erősségével. Ezt tudatosítottam bennük, és a csoport előtt is. Elmeséltem nekik a kicsi dió című magyar népmesét is. Megbeszéltük azt is, hogy a kenyérsütés előtt mennyi mindennek kell történni. Az a part alatt című dalt már ismerték a gyerekek, így szívesen hallgatták meg újra. Próbálkoztunk a fonással is, amely még egy kicsit nehéznek bizonyult, de annyira lelkesek voltak, hogy kitartóan gyakoroltak a segítségemmel. A csoportból egy kislány már tudott fonni, így ő is segített a többieknek. Az így elkészült karkötőket a mai napig viselik a csuklójukon. Itt is megtapasztalhatták azt, hogy nem minden megy elsőre, ahhoz, hogy sikerüljön valami sokszor küzdeni kell. A mi csoportunkban a nyugalompaplant a nagy labda helyettesítette. Szívesen hasalnak rá, tartózkodnak rajta több ideig, megnyugtatja őket.

Képek