Boldogságóra Program

A csoportnak különböző okok miatt novemberben tudtam utoljára Boldogságórát tartani. Ez az információ nagyon fontos, hiszen a két találkozás között sok idő telt el – ennek különböző nyomós okai voltak. Ami a legszembetűnőbb változás volt az a hirtelen megindult testi fejlődésük, valamint a kiskamasz kor ugrásszerű berobbanása, mely a verbalitásukban én drasztikus változásnak éltem meg.
A foglalkozást légzőgyakorlattal kezdtük, majd az apró örömökre tértünk át – élesek voltak azok a reakciók, melyeket egy-egy társuk apró örömére adtak – babzsákot adogatva körbe. Nagyon oda kellett figyelni arra, hogy resztoratív szemlélettel helyreállítsam a megosztóban azt, hogy jók a gondolatai, a megélése pedig fantasztikus. Ezt követően felolvastam Döbrentey Ildikó A hétdombi csodatévő szivárvány című mesét, melyet néhányan kritikusan fogadtak. Az elfogadó szemlélet és környezet jó hatással volt rájuk, azok a tanulók járták meg a hét dombot – székekből kialakítva – akik szerették volna. Természetesen mindenkinek adott volt a lehetőség saját kívánság megfogalmazására. A tanító nénivel a hetedik dombnál ugrálókötéllel vártuk a kívánságot hangosan megfogalmazó „vándorokat”. Ezt követően mindenki választott egy szalagot a „szivárványból” – Bagdi Bella Ma rám talál a boldogság című dalára már mindenki felszabadultan mozgott/táncolt. A végén ismét körbejárt a babzsák, mindenki pozitív visszajelzést adva a foglalkozásról – mely a resztoratív módszer működését és a teljesen elfogadó légkör megteremtődését jelezte számomra. Az órát közös fotóval zártuk.

Képek