Boldogságóra Program

Ezért érdemes!
Szeptemberben a hála témájával foglalkoztunk. Sokat beszélgettünk arról, hogy a felnőttek hogyan segítik mindennapjainkat akár az óvodában, akár azon kívül. Elsétáltunk a közeli zöldségeshez, vásároltunk zöldséget, gyümölcsöt, de a legfontosabb az volt, hogy az eladó néninek vittünk szívecskés kártyát, olyat, amit a dadusoknak is adtak a gyerekek.
A hónap záró beszélgetésén azt kértem a gyerekektől, hogy vigyenek haza a közösen készített színes szívecskékből, és ha a hétvégén vásárolni mennek, adjanak belőle azoknak, akik szerintük segít nekik, akiknek van mit megköszönniük, és ezt mondják is el nekik.
Néhány nap múlva az egyik édesanya elmesélte, hogy a pékségbe mentek vásárolni, ahol kisfia egy szívecskét adott át az eladó néninek és megköszönte, hogy friss kalácsot tudnak venni nála. Nagy ölelés mellett egy finom sütivel köszönte meg a néni, hogy gondoltak rá.
Az édesanya elmondta, hogy a néni a könnyekig meghatódott, nagyon jól esett neki ez a kis gesztus – de jó érzés volt nekik is látni mások örömét.
*
Az óvodában dolgozó felnőttek munkája is szóba került a szeptemberi beszélgetésekben: Dadusok, kertészek munkájáról beszélgettük, arról, hogyan segítenek nekünk, hogyan teszik szebbé, jobbá a mindennapokat.
Már egy hónap is eltelt, amikor az egyik délelőtt, őszi sétára indultunk, egyszer csak a sorban felkiáltott az egyik kisfiú:
– Köszönjük Laci bácsi, hogy levágod a füvet! Szép lesz az ovi!
Később elmondtam a gyerekeknek, hogy mennyire büszke vagyok rá, hogy észreveszik, megköszönik a felnőttek munkáját, mennyire örülök, hogy ez a kisfiú hangosan el is mondta.
Nem számítottam rá, de összedugták a fejüket a gyerekek, leültek az asztalhoz, és rajzokat készítettek, melyeket füzetté összefűztünk, majd átadtunk Laci bácsinak.
*

Képek