Boldogságóra Program

Beszámoló a Boldogságórákról
2021/22-es tanév
Algyői Fehér Ignác Általános Iskola
„Kicsi csillagocskák” 2. c osztály

Szeptember: A hála gyakorlása

Várakozással és nagy örömmel kezdtem el a Boldogságóra programot másodikos napközis csoportomban. Éves foglalkozási tervembe havonkénti bontásban illesztettem be a Boldogságórák anyagát. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy lehetőségem van hetente két Boldogságóra megtartására. Minden gyermeknek készítettem egy mappát, amelybe egész éven át tudták gyűjteni a színezőket, rejtvényeket, rajzokat.
Iskolánk ebben a tanévben nyerte el a Boldogiskola címet, így már nagyon sok ötletet kapok az órák megvalósításához a program alkotóitól. Nagy segítség volt az órák tervezéséhez a kézikönyv és a munkafüzet is.
Szeptemberben megismertettem a szülőkkel a Boldogságórák témaköreit. Örömmel, elégedetten fogadták.
Az első foglalkozáson a „Kékmadár” meséjével hangolódtunk a témára. Beszélgetőkörben szó volt arról, hogy kinek mit jelent a boldogság. Egy nagyobb méretű szívre felragasztottuk a gondolatainkat, amit elhelyeztünk a teremben lévő faliújságon.
A hála feldolgozása során megismertük a „Hálafa” meséjét. Készítettünk hálafát, hálavirágot. Csoportmunkában alkottunk egy tablót „Hála azoknak, akik révén az vagyok, aki vagyok” címmel. Az egyes csoportok összegyűjtötték gondolataikat, majd felragasztották a tablóra. A csoportalakításhoz a „Szupererő kártyát” használtam. Az azonos erősséget húzó gyerekek kerültek egy asztalhoz. Természetesen beszéltünk a kártyákon szereplő erősségek fontosságáról is.
A hónap zárásánál összegeztük tudásunkat és megfogalmaztuk, hogy ki milyen tudást, tapasztalatot visz magával.

Október: Az optimizmus gyakorlása

Októberben az optimizmus gyakorlásával folytattuk a Boldogságórákat. Először véletlenszerű csoportokat alakítottunk. Azok a gyerekek kerültek egy csoportba, akik azonos szókártyát húztak. A szókártyákon különböző tulajdonságok szerepeltek vidám, mosolygós, derűs, boldog. Minden csoport arckifejezésével megjelenítette a kártyán szereplő érzelmet. A folytatásban rejtvény következett, melynek megfejtése az optimizmus szó volt. Megbeszéltük, hogy ki hallotta már ezt a szót és mit jelent.
Felolvastam a csoportnak a „Nekeresd térképen” című mesét, melyet beszélgetőkörben elemeztünk. Meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt.
A következő foglalkozás ráhangolódásánál jelen érzések visszajelzése történt. Hogy azok is jobb kedvre derüljenek, akik rosszabb hangulatról számoltak be, eljátszottuk a „Nevetőverseny” játékot. Felhőtlen jókedv, hahotázás tört ki a foglalkozás végén. „A most hogy vagy” kérdésre már mindenki azt válaszolta, hogy nagyon jól.
Beszélgetőkörben, olyan eseményt idéztek fel a gyerekek, melyben a legrosszabbra számítottak és jól végződött.
A „Pozitív gyerek vagyok” kártyacsomagot sokszor használtuk a foglalkozások során. A rajta lévő pozitív megerősítéseket gyakran ismételgettük.
Készítettünk optimista és pesszimista szemüveget. Kiscsoportban különböző helyzeteket játszottak el a gyerekek optimista és pesszimista szemlélettel. Nagy sikere volt a játéknak. Gyakran figyelmeztették egymást, ha valaki ideges vagy rossz hangulatban volt. „Tedd fel az optimista szemüveged!”
A foglalkozások zárásaként elénekeltük a hónap dalát.

November: A társaskapcsolatok ápolása

A novemberi Boldogságórák nagyon tartalmasak és sokrétűek voltak. A társaskapcsolatok ápolásához sok önismereti és együttműködést segítő játékot játszottunk. A foglalkozásokra történő ráhangolódásnál gyakran használtam a „Pozitív gyerek vagyok” kártyacsomagot. „Milyen érzésekkel érkeztél ma az iskolába? Hogy érzed most magad?” Általában ezekkel a kérdésekkel indítottam az órákat. Az érzelmek megfogalmazása eleinte nehezen ment a gyerekeknek. Ennek fejlesztésére sokféle játékos feladatot terveztem be. Pl. „Távirat”, amelyben arckifejezéssel kellett megjeleníteni a különböző érzelmeket. Ez a játék a szókincs fejlesztését is segítette azzal, hogy megneveztük a különböző érzelmeket, de a metakommunikáció fejlődéséhez is hozzájárult.
Játszottunk együttműködést fejlesztő játékokat. ( „Utasítás szavak nélkül, Próbálj bejutni, kijutni a körből, Sziámi, Szigetek, Vakvezetés, Fagyott babzsák, Csomózó játék”)
Különös hangsúlyt kapott az órákon az önismeret fejlesztése. („Mi az, ami szép és jó benned?”)-tükörjátékkal
Elkészítettük az „értékeim fáját”. Kismadárkákra írták rá a gyerekek, azokat a dolgokat, amelyeket már elértek az életükben, amit már eddigi életük során megtanultak. A madárkák felkerültek az „Értékeim” fájára. Önarcképet festettek, saját címert készítettek maguknak. Az elkészült munkák díszítették a termünket. Mindenki megcsodálhatta az alkotásokat.
Kooperatív technikával az („ablak”) módszer segítségével keresték a gyerekek kiscsoportban a közöttük lévő azonosságokat és különbözőségeket.
Szintén csoportmunkában összegyűjtötték azokat a tulajdonságokat, amelyeket fontosnak tartanak egy barátválasztás esetén.
„A kisherceg” című mesével ismerkedtünk. Kiemeltem egy-egy epizódot, amely illeszkedett a havi témánkhoz.
Szólásokat, közmondásokat gyűjtöttünk a barátságról.
Összességében egy nagyon élménydús, tartalmas hónapot tudtunk magunk mögött novemberben.

December: A boldogító jó cselekedetek

A decemberünk csodálatos, érzelmekben gazdag hangulatban telt. Nemcsak az én, hanem a gyerekek szívéhez is közelállt a jó cselekedetek gyakorlása. Hatalmas volt mindvégig a cselekvési kedv. Jobbnál, jobb ötleteik voltak. Nagyon sok gyakorlatot, feladatot oldottunk meg.
A boldog várakozás, az egymásra figyelés, a jó tett öröme jellemezte a Boldogságórákat.
A témára való ráhangolódásnál a „Régi, régi történetet” olvastam fel a csoportnak. Beszélgetőkörben folytattuk a történet megbeszélését, elemzését.
Rejtvényt fejtettünk „Valódi jótett” címmel, színezőt kaptak a hónap témájához. „Titkos segítő” játékot játszottunk, majd felsoroltuk és megrajzoltuk, hogy („Mire lesz szükséged a jó cselekedethez”) plakátot.
Sokat nevettünk a „Ha a cipőm beszélni tudna” című dal meghallgatása közben, majd kiscsoportban saját cipőikkel előadtak egy-egy rövid történetet, amiben a cipők egymással jót tesznek.
Mindenki gyűjtött olyan jó cselekedeteket, amiket már megvalósított, majd elhelyezték a szivecskéket a „Jó cselekedetek fáján”. Naponta beszámoltak sikereikről.
Voltak „befejezetlen mondatok” és készítettünk „szeretetláncot”. Feldíszítettük a „MI karácsonyfánkat”. A díszekre olyan értékek kerültek, mint mosoly, ölelés, kedvesség, önzetlenség, segítőkészség, meghallgatás, békesség, megértés.
Az ünnepre való készülődést megható módon zártuk az „angyalkás” játékkal. Mindenki kapott angyalkát valakitől. Gyönyörű üzeneteket írtak ezekre. (Pl. Jobb veled a világ. Szeretlek. Fontos vagy! Szükségem van rád!)
A csoport valamennyi résztvevője jól érezte magát a foglalkozásokon.
Úgy értékelem, hogy sokat javult a gyerekek egymáshoz való viszonya és pozitívan alakult a tanár- diák viszony is.
Mindezekért hála és köszönet a Boldogságóra program alkotóinak!

Január: A célok kitűzése és elérése

Kicsit tartottam a témától, hogy hogyan valósítjuk meg a projektet 2. osztályos tanulóimmal. Bizonytalan voltam abban, hogy mennyire értik majd meg a gyerekek a célok kitűzésének fontosságát és, hogy képesek lesznek-e saját célok megfogalmazására ebben az életkorban.
Szerencsémre sok-sok segítséget kaptam ehhez a program kidolgozóitól. A hónap elején elküldött ajánlásaikból számtalan ötletet tudtam meríteni.
A színező, a rejtvény és egy beszélgetőkör indította el a foglalkozásokat.
Nagy plakáton elkészítettük a „Három kívánság” tengerét. Halacskákra írták föl álmaikat, kívánságaikat. Itt tettünk különbséget álmok és célok között. Megbeszéltük, hogy a céljainkért folyamatosan tennünk kell.
A következő foglalkozásra való ráhangolódásnál eljátszottuk a „Rend a lelke mindennek” játékot majd megnéztük a kisfilmet a kerekesszékes szereplő és a rendőr versenyzéséről. Véleményvonallal eldöntötték, hogy mennyire volt okos a főszereplő célja és döntése. Ezt követően egymás között megbeszélték a tanulságokat. A filmet még több alkalommal is megnéztük, mert nagy sikere volt.
„Az álmok és utak” plakát elkészítésében lelkesek, kreatívak voltak a gyerekek. Különösen nagyon figyeltek egymásra, sikeres volt az együttes munka. Gyönyörű „Célok falva” született, ahol mindenki jól érezte magát.
Nagyon örültek a hónap dalának, sokszor táncra perdültek és gyakran énekelték.
Sokat használtuk a foglalkozáson és szabadidőben a „Pozitív gyerek vagyok” a „Boldogító erősségek” kártyákat, valamint a „Pozitivity” társasjátékot.
A kezdeti bizonytalanság ellenére egy sikeres hónapot zártunk. Mindenki megértette, hogy a célokat nem elég csak kitűznünk, hanem tennünk is kell érte nap, mint nap.

Február: Megküzdési stratégiák

A februári projekt feldolgozása nagyon eredményes volt. A heti két Boldogságórán el tudtunk mélyülni a feladatok megvalósításában. A hónap végére a gyerekek saját maguknak állítottak össze egy alkalmazható listát a nehéz helyzetek megoldására.
Azóta többször elhangzik egy-egy javaslat az éppen feszült, ideges társuk számára. („Vegyél nagy levegőt! Gondolj valami szép dologra!”)
Megnéztük a javasolt animációkat, feldolgoztuk a „Bugyelláris, a pipa meg a süveg” című mesét. Megfejtettük a rejtvényt, sokszor meghallgattuk a hónap dalát.
A „Vak kígyó”, a „Labirintusok”, a „Titkos karmester” játékokat szinte naponta kérték, hogy játsszuk el.
A szituációs gyakorlatoknál a szereplők alkalmazták a tanult feszültségoldó technikákat.
A játékokat mindig beszélgetőkör követte, ahol érzéseket, tapasztalatokat, tanulságokat fogalmaztunk meg.
A hónapot plakátkészítéssel zártuk. „Mit tehetünk a problémával” címmel születtek ötletes alkotások.
Egyre eredményesebbek a foglalkozások végén alkalmazott meditációs technikák. Míg a kezdetekben kevésbé tudtak önmagukra figyelni, összpontosítani, mára már elmondható, hogy néhány kivétellel teljes ellazultságot, pihenést, igazi feltöltődést lehet tapasztalni a csoportban.

Március: Apró örömök élvezete

A projekt feldolgozása során sokféle kooperatív technikát alkalmaztam. Volt beszélgetőkör, párosmunka, csoportmunka, drámajáték és egyéni kézműves tevékenység.
A tavasz közeledte, a természet változása sok ötletet adott a körülöttünk lévő dolgok felfedezéséhez. A látvány, az illatok, tevékenységek, mint örömforrások észrevételéhez, átéléséhez millió lehetőség adódott a környezetünkben.
Készítettünk egy örömnaplót, amelybe minden gyerek rajzolhatott, írhatott, olyan élményeket, amelyek örömet okoztak az életükben.
Örömsétára is elmentünk a közeli erdőben található kilátóhoz. Szempontsort vittünk magunkkal az örömet okozó dolgok felismeréséhez.
Elkészült az „Örömerdő örömfája, örömpille száll reája”. A fára felkerültek a gyerekek örömpillangói.
Óriási sikere volt az „Apró örömök szigetének”. Fantáziadús, élményekkel teli alkotások születtek.
Mindenkinek tetszett a „Hétdombi csodatevő szivárvány” című mese dramatizálása.
Összességében egy nagyon tartalmas hónapot zártunk. A gyerekek mindvégig jól érezték magukat a foglalkozásokon. Egyre inkább felfedezték a közös élmények jelentőségét, és azt, hogy a közös játék igazi örömforrás és óriási jelentősége van az osztályközösségre.

Április: A megbocsátás gyakorlása

Az áprilisi Boldogságórákhoz sok ötletet tudtam meríteni a kézikönyvből, munkafüzetekből és az emailben megküldött javaslatokból.
A foglalkozások ráhangolódó részében lazító-, nyújtó-, légzőgyakorlatokat végeztünk. Gyermekjóga gyakorlatokat is terveztem, melyekből néhányat meg is valósítottunk a foglalkozásokon.
Az „Ügyefogyott egér” című mese meghallgatása és dramatizálása lázba hozta a gyerekeket. Többször játszották el nagy-nagy lelkesedéssel.
Voltak befejezetlen mondatok is. „Azért haragszom, mert… Szeretek megbocsátani, mert…”
Meghallgattuk a „Hooponoponó” című dalt és a hozzá kapcsolódó interaktív játékot is eljátszottuk. A „varázsszavakkal üzenetet fogalmaztak meg a gyerekek egymásnak.
Készítettünk bocsánatkérő kártyákat. Eljátszottuk a „Szabadulás útja” játékot.
Az egyik Boldogságórán egész idő alatt a gyerekeknek egy kavicsot kellett tartaniuk a kezükben. Nem volt szabad letenniük csak a foglalkozás végén. A záró beszélgetőkörben megosztották tapasztalataikat, elmondták, hogy milyen jó érzés volt végre letenni a kavicsot. Kihangsúlyoztuk, hogy megbocsátani magunknak vagy másoknak pontosan ilyen felszabadító érzés. Ha megtesszük, megszabadulunk a kellemetlen, nyomasztó gondolatoktól és érzésektől.
Közmondásokat is gyűjtöttünk a megbocsátáshoz.
Élményekben gazdag sikeres hónapot zártunk.

Május: Testmozgás

Májusban villámlazításokkal kezdtük az órákat Dr. Bagdy Emőke játékgyűjteményéből válogattam össze a gyakorlatokat.
„A mezei nyúl és a sün” meséjével indítottam a projektet. A mese feldolgozása során, ilyen kérdésekre kerestük a választ, mint: „Hogyan kellett volna viselkednie a nyúlnak, hogy rávegye a sünt a sportosabb életre? Jó ötlet volt éppen a futást ajánlania? Mindenkinek ugyanaz a sport való?”
A négyfős kiscsoportoknak az volt a feladata, hogy fejezzék be másként a mesét és rajzolják is le! A foglalkozás végén rendeztünk egy nyúl- sün futóversenyt.
A következő órán rejtvényt fejtettek a gyerekek, majd mindenki lerajzolta kedvenc mozgástevékenységét és készítettünk egy összesített tablót, melyből kiderült, hogy a focit és a kerékpározást szeretik legtöbben.
Nagyon örültek annak a figyelemfejlesztő játéknak, amelyben el kellett mutogatni egy sportágat, majd az előzőeket elismételve lehetett folytatni a játékot. Egyéni feladatként a csoport tagjai összeállítottak egy öt gyakorlatból álló mozgássort, amit a többiekkel végre kellett hajtatni. Nagyon kiváló helyszínt biztosított ehhez az iskola újonnan átadott szabadtéri edzőpályája.
Óriási sikere volt a papírgolyós játéknak. Egymást kellett megcélozni az újságpapírból készült golyókkal.
A hónapot egy plakát készítésével zártuk, melyen a testmozgást kellett reklámozni a gyerekeknek. Írhattak, rajzolhattak rá és gyűjthettek képeket híres sportolókról is.
Összegzésként megállapítottuk, hogy a testmozgás sokat segít mindenkinek abban, hogy jobban érezze magát és nagyon egészséges dolog napi rendszerességgel valamilyen mozgásformát gyakorolni.

Június: Fenntartható boldogság

Az utolsó hónapban már kissé fáradtan, de továbbra is örömmel fogadták a gyerekek a Boldogságórákat.
A foglalkozást a „Csodapalota” című mese meghallgatásával és dramatizálásával kezdtük. Elkészítettük a szobákat, ajtókat és végig jártuk a csodapalotát. Közben felelevenítettük az egyes hónapok foglalkozásain történteket. A következő kérdéseket tettem fel a csoportnak: „Melyik szobába mennél be szívesen? Melyik téma a legemlékezetesebb számodra? Melyik játékot ismételnéd meg szívesen?”
Meglepően jól emlékeztek az egyes gyakorlatokra, játékokra. Készítettünk Boldogságbefőttet és Boldogságláncot is.
A gyerekek egyéni különbségekkel alkalmazzák mindennapjaikban az egyes boldogságfokozó technikákat. A jövőben vannak még tennivalóink, célom, hogy szokásrendjükbe beépüljön mindegyik boldogságfokozó technika.

A tanévre visszatekintve megállapíthatom, hogy a foglalkozások hozzájárultak a gyerekek személyiségének fejlődéséhez. A Boldogságórákon alkalmazott játékok, módszerek a tanulók önismeretének, személyes hatékonyságának, kommunikációs képességének, együttműködési készségének fejlődését nagymértékben elősegítették.
A 2022/2023-as tanévben folytatni szeretném a Boldogságórákat!

Köszönöm a program megalkotóinak munkáját!

Algyő, 2022. 06. 08.
Üdvözlettel:
Gonda Irén
napközis csoportvezető

Képek