Boldogságóra Program

Boldogságóra – Éves összefoglaló beszámoló
November végén végeztem el a Boldogságóra programhoz kapcsolódó továbbképzést, és decembertől kezdtem el a foglalkozások vezetését. Ez a munkámat külön kihívássá tette. Bár az új témafeldolgozások és a három különböző korosztály igényeinek összehangolása nagy feladat volt, sok örömet jelentett számomra.
A korosztályok közti különbség a témák feldolgozásában jól érzékelhető volt: míg a nagyobbaknál (4–5 és 5–6 éves csoport) a gondolatok és érzelmek kifejezése már tudatosabb, összetettebb módon jelent meg, addig a kisebbeknél (3–4 éves csoport) a megértés és a megélés sokkal inkább a mindennapi helyzeteken, játékos élményeken keresztül valósult meg.
Saját csoportom 3–4 éves korosztály, így náluk a témákat igyekeztem a napi tevékenységekbe beleszőni, különösen a hála gyakorlását, a társas kapcsolatok ápolását, az apró örömök élvezetét és a testmozgást hangsúlyozva. Ezeket nem mindig különálló foglalkozásként, hanem a napirendbe ágyazott játékos gyakorlatokként valósítottam meg, például közös hála-körrel, udvari örömkereső sétával vagy barátságjátékokkal.
A többi két csoportban (4–5 évesek, valamint 5–6 évesek) havi rendszerességgel tartottam Boldogságóra foglalkozásokat. Számomra is látványos volt, mennyivel bővebben és árnyaltabban tudták a nagyobbak megfogalmazni érzéseiket, elmesélni élményeiket, mint a kisebbek. Ez részben annak is köszönhető, hogy az előző évben egy kolléganőm már tartott nekik Boldogságórát, aki az idei évtől átadta nekem a feladatot. Sok relaxációs gyakorlatot, mondókát, dalokat ismertek már.
Az idei nevelési évben is a Boldogságóra program tíz témáját igyekeztem feldolgozni a 3–6 éves korosztállyal, a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazítva. Minden foglalkozásomban megjelent a relaxáció, a mese, Bagdi Bella dalainak éneklése, táncolás, a játékos beszélgetés, valamint kézműves, ábrázoló, vagy mozgásos tevékenység.
Az év során feldolgozott témák a következők voltak:
A hála gyakorlása: A gyerekekkel gyakran tartottunk „hálakört, ahol mindenki elmondhatta, miért hálás. A kisebbek egyszerű mondatokban, a nagyobbak összetettebben fogalmaztak. Kolléganőmmel készítettek „Hála fát”, színes levelekre írták, vagy rajzolták, miért mondanak köszönetet. Bagdi Bella: Hálás vagyok című dalát hallgattuk meg, ezzel is erősítve az élményt.
Az optimizmus gyakorlása: A pozitív gondolkodás gyakorlása során beszélgettünk arról, hogy a nehéz helyzetekben is érdemes a jó dolgokra figyelni. „Napfény fürdő” relaxációval elképzeltük, hogy a nap sugarai átölelnek minket, és valami jó dolog történik velünk. Kívánságkör játékban a labdát körbe adva mindenki megfogalmaz egy pozitív kívánságot. „Ha varázserőm lenne, azt kívánnám”. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk, énekeltük, táncoltunk rá.
Társas kapcsolatok ápolása: Ebben a témában is nélkülözhetetlen volt a mese. Olyan barátságmeséket meséltem, amelyek segítették a gyerekeket megérteni, mit jelent jó barátnak lenni. Barátkereső játékokat játszottunk, amivel az összetartozás érzése erősödött, előtérbe került az együttműködés, segítségnyújtás, pozitív kommunikáció. Ilyen játékok: „Adj tovább egy mosolyt”, „Barát párok” páros együtt működős feladat Barátság képet készítettek, együtt alkotás örömét érezhették át.
Jó cselekedetek gyakorlása: Ebben a témában helyzetjátékokkal besszéltük meg, hogyan segíthetünk másoknak, és miért jó örömet szerezni. Sajnos nem készült el, de a következő tanévben tervben van egy „Jócselekedet-naptár készítése, amelyben jelölhetik, ha segítettek valakinek, vagy kedvesen viselkedtek. Tegyél jót! dalt hallgattuk meg.
Célok kitűzése és elérése során arról beszélgettünk, ha szeretnénk valamit elérni, ahhoz kitartásra van szükség. Akadálypályákat építettünk, amelyeken végig haladva a gyerekek megtapasztalták, hogy lépésről lépésre haladva minden cél elérhető. Képzeletben „Álomlufit” fújtunk, melybe belemondták, vagy súgták, hogy mi az álmuk, mit szeretnének elérni.
Megküzdési stratégiák: Az érzések, érzelmek felismerése felől közelítettem meg ezt a témát. Fel kellett ismerni, meg kellett nevezni az érzelmeket. Érzelem kártyákat alkalmaztam, tükörbe nézős játékokat játszottunk. A problémák, konfliktusok megoldására kerestünk megoldási lehetőségeket. „Segíts a nyuszinak” játék. Olyan meséket, játékokat, helyzeteket igyekeztem kialakítani, ahol megtapasztalhatták, hogyan lehet egy nehéz pillanatot megélni, megoldani. Erre a mindennapokban is van lehetőség, hiszen vita, konfliktus előfordul. A megküzdés akár szokássá is válhat.
Apró örömök élvezete: Különösen közel állt ez a téma a kiscsoportosokhoz, és a nagyobbakhoz egyaránt. Szívesen, szabadon kifejezték, megosztották társaikkal pozitív érzéseiket, mi az, ami mosolyt csalt az arcukra aznap, vagy amitől boldogságot éreznek. Sokat beszélgettünk arról, hogyan tudnak másoknak örömet adni. Ehhez kapcsolódott az „Öröm dobókocka” játék. Dobás után, különböző örömteli tevékenységeket kellett elvégezniük. Lezárásként „Örömbuborékot” fújtunk, melybe belesuttogták legszebb örömüket. Lezárásként örömrajzok készültek. Zenehallgatásként, Bagdi Bella: Imádok élni dalát hallgattuk.” Öröm kereső” sétát tettünk az udvaron, ahol figyeltük a madarakat, a virágokat, vagy csak a napsütést élveztük.
Megbocsátás témája nehezebb volt, de játékos formában sikerült közelebb hozni. A mesék és a bábok nagy segítségemre voltak a téma feldolgozásában. Azt tapasztaltam, hogy sok gyermeknek nagyon nehezen megy a bocsánatkérés. Erre találtam ki a „Varázsszó körjátékot, amiben egy puha labdát körbe adva mondhatják egymásnak, „Bocsáss meg!”, „Megbocsátok!” A „Haraglabdát” eldobva jelképesen elengedtük a haragot. „Bocsánatkártyát” készítettünk, melyet annak adhattak oda, akit valamikor megbántottak.
Testmozgás témájában sokféle mozgásos játékot, táncos feladatot végeztünk. A mozgás öröme mindig nagy nevetésekkel járt, és megerősítette bennünk, hogy a mozgás, tánc nemcsak egészséges, hanem boldoggá is tesz.
Az év egyik különleges eseménye volt a Boldogság Világnapja, amikor az egész óvoda-gyerekek, és felnőttek együtt- összegyűlt. Ezen a napon mindenki megölelte a másikat, ezzel is kifejezve a szeretetet, és az összetartozást. Készítettünk egy nagy, közös fali képet piros szívekből: a nagyobbak rárajzolták, mi okoz nekik boldogságot, a kisebbek pedig szóban megfogalmazták, amit én írtam rá a szívekre. Az elkészült művet az óvoda folyosóján állítottam ki, hogy a szülők is láthassák.
A program során a mese, a zene, a játék és az alkotás segítségével sikerült élményszerűn közvetíteni a boldogság különböző összetevőit, miközben a gyerekek és én magam is sokat tanultunk egymástól. A boldogságóra program megvalósítása során sok értékes tapasztalatot szereztem, ugyanakkor úgy érzem, több területen szeretnék még fejlődni. Leginkább a szervezés gördülékenységét kellene erősítenem, hogy minden alkalommal előre átgondolt időkerettel, tevékenységsorral érkezzek. Gyakran előfordult, hogy a tervezettnél hosszabbra nyúlt egy-egy beszélgetés, vagy játék, emiatt kevesebb idő maradt a kézműves munkákra. A másik terület, ahol fejlődni szeretnék, a kreatív, közös kézműves tevékenységek tervezése. A gyerekek nagyon nyitottak és lelkesek, amikor közösen alkotunk, de lehetne több olyan munka, amit az óvoda falára kitéve láthatóvá tesszük a programot a szülők és az egész közösség számára. Igyekszem több olyan ötletet gyűjteni, amely egyszerű, mégis látványos, és az életkori sajátosságokhoz igazítva minden gyerek részt tud benne venni. Ezzel a program értékeit is jobban be tudnám mutatni az óvoda egész közössége felé. (Hálafa, Barátságkoszorú, Örömcsillagok, közös boldogságfal).

Képek