Boldogságóra Program

Éves beszámoló
Boldogiskolai program

A témaköröket az idén is szívesen vették tanulóink az erkölcstan óra keretein belül.
Hivatalos „beszélgetős óra” vette kezdetét a legtöbb téma feldolgozása során. Egy szőnyegen ültünk körben egymás mellett.
Egy-két kiemelkedő téma bemutatása:
Apró örömök: Az egyik tanuló mondott egy olyan apró örömöt, amely a napokban vele megtörtént. Erre válaszul a mellette ülőnek indokolnia kellett, hogy az előtte szólónak ez miért lehetett pozitív életérzés, illetve neki is el kellett mesélnie egy \”apró örömét\”. Az óra végének közeledtével azokat a cselekedeteket beszéltük meg, amelyekkel mi is apró örömöket adhatunk barátainknak, tanárainknak, szüleinknek, de akár saját magunk számára is.
Megbocsátás: Az órán azt a feladatot kapták a diákok, hogy gondolják őszintén végig, hogy kitől miért kellene elnézést, bocsánatot kérniük. Ennek eszköze elsősorban egy kis kártya volt, illetve a hozzáfűzött mondanivaló. Meghitt, aranyos óra kerekedett ez alkalommal. A megbocsátás témakör szerepjátékokkal valósult meg a boldogságóránkon. Egy- egy szituáció egy- egy szereplőjét kellett előre elkészített kártyákból kihúzni. A játék közepén egy csengőre hirtelen fordult a menet, hiszen azonnali szerepcsere vált kötelezővé. Fő téma természetesen a harag illetve annak kezelése, a megbocsátás volt. Így minden darab végére úgy kellett alakítani a rögtönzött beszélgetést, hogy boldog zárást tudhassunk magunkénak. Nagyon vidám hangulatban zajlott mindkét óra.
A megbocsátás egy nagyon kényes kérdés az ötödik osztályban. Az osztály többsége lány, akik a kiskamaszkor küszöbén nehezen tudják kezelni a saját érzéseiket. Emiatt több vita, veszekedés jellemzi az ötödikeseket. A megbocsátást tárgyaló óránkon használtuk ismét az osztály tagjait ábrázoló plakátot. Rámutattak egy társuk képére, akivel már volt összetűzésük. Elmondták, hogy miért is volt ez, és meg kellett indokolni, hogy hogyan kellett volna helyesen viselkedni az adott helyzetben. Másik kezükkel arra a személyre kellett mutatni, akit már megbántottak, és bocsánatot kellett tőle kérni. Mivel a kezüket nem emelhették fel mindaddig, ameddig minden társuk el nem végezte ezt a feladatot egy nagy “kézcsomó” alakult ki, amelyet már nem lehetett anélkül kibogozni, hogy el ne dőljenek a gyerekek, mint egy kártyavár. Levontuk a következtetést, hogy bármilyen kis vita hatással van az osztályközösség minden tagjára. Megbocsátás nélkül a közösségünk összeomlik, akár egy kártyavár.
Cél: A 7. osztályban közös, illetve egyéni célokat is megfogalmaztak a gyerekek. Az egyéni célok elérése érdekében “akciótervet” kellett készíteniük. Ezt be is mutatták a társaik előtt. Közös céljukat egy plakáton fogalmazták meg.
Az optimizmus gyakorlása: Az optimizmus megfogalmazása igen nehéz feladatnak bizonyult mindhárom osztályban.
A “mit lehetne jobbá tenni az életemben?” , illetve “ezen hogyan segíthetne a baráti köröm?” kérdésekre rengeteg válasszal szolgáltak.
Feladatuk az volt, hogy egy -egy társuk problémafelvetése után dallal győzzék meg az illetőt, hogy nem is olyan nagy baj az, ami őt bántja.
Pl.: Biztosan nem tudom megtanulni a matekot – felvetésre egy rock számot mutatott be az egyik diák. Számoltatta a társával, hogy hányszor mondanak ebben a dalban “és” szócskát, majd a megoldást szöveges feladatban tárták társuk elé. A számolás sikeresen zajlott, és a gyerekeknek sikerült meggyőzni az illetőt, hogy meg fogja tudni tanulni a matekot is, hiszen ügyesen számol.
Mi motivál engem és mitől leszek optimista…..kérdések sorozatát szülte a beszélgetés és a bemutatott dalok.
Szinte az osztály minden tagja megmutatta azt a dalt társainak, amelyik neki segít optimistán a jövőbe nézni.
Nem csupán az általuk hozott dalt hallgatták meg, de minden tanuló be is mutatta, hogy miért hasznos ez számára. Zenéket “cseréltek” és nagyon jól szórakoztak ezen az órán.
Optimistán nézünk a következő óra elé is
Hála: A társas kapcsolatokat szűkebb és tágabb értelemben is bemutatta a kis csoportunk. Először egy plakátot készítettek a szorosabb baráti kapcsolatokról, amelyen pókhálószerűen a barátaik kapcsolatait is fel kellett tüntetni. Ezt követően egy kisebb kört alkottak a gyerekek az aszfalton. Azt a feladatot kapták, hogy saját magukat tekintsék kiindulási pontnak, és egy krétával kössék össze magukat azzal, aki számukra valamiért fontos. Egy vagy több társukat is megjelölhették. Ezt követően azokhoz is kellett vonalat húzni, akikre számíthatnának egy nagyobb baj esetén. Rengeteg vonal keletkezett így a körben. A legvégén próbáltuk megszámolni, hogy kihez hány vonal kapcsolódott. Saját maguk beszéltek ezt követően hosszú perceken át arról, hogy éppen rájuk miért ilyen kevés vagy miért ilyen sok választás esett. Azt is ecsetelték, hogy ez milyen érzést vált ki belőlük. Az óra végére a barátságokon túl tudtunk tekinteni, és rájöttünk, hogy minden vonal összekapcsolódik a MI körünk közepén.
A társas kapcsolatokat több szemszögből is megközelítette a 6. osztályos csoport. Pozitív és negatív hatásokra vetítve vizsgáltuk az emberi kapcsolatokat.
Melyik kapcsolatom visz előre, és melyik hátráltat. Egyáltalán van-e olyan kapcsolat, amelyik nem visz előre? -ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk ezen a tanórán.
Egyik kedvenc feladatuk az volt, amikor egy gombolyagot kaptak a kezükbe. A feladat a következő volt: Az első tanuló adja a fonalat annak a társának, aki számára fontos. Ő adhatja tovább. Minden átadásnál a másik fél szemébe kellett nézni, és egy mondatot kellett neki mondani, amely így kezdődött: ”Fontos vagy nekem, mert…..”.
A játékba olyannyira beleélték magukat, hogy észre sem vették, mégis hosszú percekig adogatták a fonalat. Természetesen nagyon jó hangulat keveredett ki az óra végére. Egyszer csak magasba kellett emelni a kis hálónkat.
Amikor arra kértem őket, hogy bogozzák ki a szálakat, rádöbbentek, hogy ezt már nem lehet….tehát mindenki kapcsolatban áll szinte mindenkivel, illetve a környezetünkben mindenki értékes és valakinek fontos/legfontosabb.
A játék sikerét is mutatja, hogy kérték a gyerekek, máskor is ismételjük meg.

Társas kapcsolatok: A társas kapcsolatok témakör igen érdekes kérdéseket feszeget az ötödikes korosztály számára. Készítettek egy rajzos vázlatot az osztályról a gyerekek.
Ennek a segítségével azt boncolgattuk, hogy kit ki mellé rajzoltak és miért alakulhatott ez így. Megbeszélték, hogy az osztályban kinek ki a fontos, és miért szeretné megőrizni ezzel a személlyel a jó kapcsolatát. Rádöbbentek, hogy nem egy egyenes vonalban készült el a rajz, sokkal inkább körre, félkörre hasonlít. Tehát nincs “első és utolsó” ember.
Nagyon vidám, jó hangulatú órát tudhatunk magunk mögött.
A gyerekek ezt követően azt a feladatot kapták, hogy egy héten át minden reggel egy-egy osztálytársuknak a padjára tegyenek egy jó kívánságot, vagy írjanak egy kedves üzenetet.
Ezzel rámutattunk a közöttük lévő kapcsolatok fontosságára, és saját, személyes értékeink is előtérbe kerülhettek.
A társas kapcsolatok egy osztályközösségben is építő jellegűek, fontosak kellenek, hogy legyenek. Pozitív megerősítéssel az osztályközösség erősebbé válhat és fejlődhet.

A sok- sok témakör feldolgozásánál jelentős szerepet játszottak a tankönyvek, munkafüzetek és a kártyák is. Azt gondolom, minden témát szívesen fogadtak iskolánk tanulói, nem csak számukra, hanem nekem, pedagógusnak is sokat segített a program.