Boldogságóra Program

Januári boldogságóráinkat a jókedv, a sok nevetés jellemezte!
A változatos feladatok közül azokat választottam, amelyeket legmegfelelőbbnek éreztem csoportom számára.
A Varázsecset meséjét többször is elmeséltem, hogy minél többen megértsék, átéljék a történetet, beszélgetőkörben meg is beszéltük a hallottakat. Aztán mindenki választott magának egy célt, amit a hónap végéig megpróbált elérni. Igyekeztünk egyszerű, a hétköznapi életünket, a mindennapjainkat megkönnyítő célokat kitűzni. A kisebbek például az öltözködésben igyekeztek önállóbbá válni. Céljaik között szerepelt: az egyedül felveszem, levetem, helyére teszem, kifújom; a nagyobbaknál a cipőkötés, cipzárbehúzás, kóstolás szerepelt a vállalások között. Hát bizony egyik sem volt egyszerű, nem is sikerült mindenkinek a hónap végéig elérnie célját, de mindannyian kitartóan próbálgatták, gyakorolták. Bizony néha egy-egy könnycsepp is kicsordult a nagy akarás közben. S akinek mégiscsak sikerült, azt a többiek önzetlen örömmel dicsérték megtapsolták, további biztatást adtak és kaptak!
A boldogságórákat relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, mint a „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok” és a „Kitárom világom” gyakorlatok. A választható feladatok közül többször is eljátszottuk a „Szoborjátékot”, az „Add körbe a varázsecsetet!”, a „Tükör” játékokat. A gyerekek kedvencei a „Kikötő” és a kicsiknek a „Célba zokni” játékok voltak. A foglalkozásokon meghallgattuk a hónap dalát, amire mindenki kötetlenül mozoghatott.
Megemlékeztünk Vízkereszt ünnepéről; a hóemberek világnapjához kapcsolódva tematikus hetet tartottunk, és a magyar kultúra napjáról sem feledkeztünk meg!
A magunkba vetett hittől megerősödve, megügyesedve várjuk az új kihívásokat!

Képek