Boldogságóra Program

A szokásos módon a dal meghallgatásával kezdtük az órát. A gyerekek sokszor még akkor is kérik, hogy kapcsoljam be, amikor önálló munkát végeznek, tehát tényleg szeretik.
A „mesefűzés” játék nagyon jól sikerült. Máskor is alkalmaztam már ezt a módszert. Jól „kijött” a végére, hogy a közösségnek milyen nagy szerepe van az életünkben és mennyire fontos mások megértése, és támogatása.
A mesebeli kiselefánt, akinek nem volt ormánya végül talált magának olyan állatokat, akiknek szintén volt valami rendellenességük ezért összefogtak. Ám itt még nem volt vége a mesének. Végül mindenki hazatért fajtársaihoz, mert itt érezte biztonságban magát.
Nem volt mindenhol volt pontos, logikus a mesefűzés, de a lényeget megértették. Ha elfogadjuk magunkat, akkor fogadnak el mások is, és beilleszkedhetünk egy szerető közösségbe. (Család, iskola, egyházi gyülekezet…stb)
A „barátságötös” feladattal sikerült olyan dolgokat írniuk az „ujjacskákba” ami tényleg fontos egy barátságban. Úgy éreztem az előző mese nagyszerűen segítette ezt a feladatot. Jó kis beszélgetés alakult ki.
Ágai Ágnes verse nagyon jól érezhetővé tette a kamaszkor dilemmáit. Azt hittem nehezebben nyílnak meg a gyerekek, de jól el tudtunk a versről beszélgetni.
Megalkottuk a plakátokat is. A gyerekek buzdító szavait öröm volt látni! Felhívták a figyelmet a kapcsolatok fontosságára ebben a nehéz helyzetben, ami őket is őszintén megérintette.
Lezárásként most nem dalt hallgattunk, hanem jó tulajdonságokkal „bombáztuk” egymást. Annyira jó látni rajtuk, mikor a tanulótársuk valami olyan jót mond róluk, amit ő nem is gondolt magáról. Ez a feladat nagyon melengeti a szívünket, fokozza az önbizalmat.

Képek