Boldogságóra Program

November: Társas kapcsolatok hónapja

A vírus helyzet miatt a gyerekek szülők nélkül érkeznek reggel a csoportba. Nagyon kell figyelni, hogy főleg hétfőn reggel, ne bizonytalanodjanak el, mert ugye mindent „egyedül” kell csinálniuk. Természetesen figyeljük ki érkezik, és a nagyok, meg án is ugrottunk, hogy köszöntsük a kicsiket. A napot a barátság karkötő készítésével kezdtük, amihez egy nagyon jó pillangós, színezős sablont találtam. Népszerű lett pillanatok alatt, színeztek, vágtak, ragasztottak, próbáltak, és persze készítettek barátnak, anyának, testvérnek is. A rendrakás után táncoltunk egyet Bella ’Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek!’ dalára. Már nagyon ügyesen utánozták a mozdulatokat, énekelték a dalt. Levettem a polcról Dóra dobozát. Persze üdvrivalgás; „Éljen! Boldogságóra! Szeretlek Dóra!” Jó volt hallani, hogy így örülnek neki. Dóra köszöntötte őket, és mondta, hogy a héten a barátságokkal fogunk foglalkozni. Elmondtam saját szavaimmal Bezzeg Andrea meséjét a könyvből. Utána el kezdtünk beszélgetni róla. Miért fontos, hogy barátod legyen, ki a legjobb barátod, hány barátod van, miért ő a barátod,ki az, akire mindig számíthatsz? Nagyon erőltettem a ki az akire mindig, mindenkor, minden körülmények között számíthatsz, és láss csodát, mondták a mi, felnőttek nevét az oviból, és a CSALÁDot is. Itt megálltunk egy kicsit, és bővebben beszélgettünk a családról.
A keddi napon Mikulás bácsit is elővettük vágás, ragasztás formájában, mikor is ki kellett vágni a részeit, és össze kellett illeszteni. Most azoknak készítettünk, akik hiányoztak a mai napon. Reggeli után sokan építettek kiskuckót, ahol természetesen a barátok bújtak el, és játszottak együtt. Elővettem a színezőt a feladatlapból, ahol azt kellett kiszínezni, hogy miért jó, hogy vannak barátaink, és ami számukra a barátságban fontos. Persze mindenki mindent kiszínezett. Erről beszélgettünk akkor is, amikor leültünk a szőnyegre, és Boldog Dóra megkérdezte, ’Mit csináltatok ma? Megmutatjátok?’ A mai mese a Visszajött a répa c mese volt, mert itt is megjelenik a barátság, és egymás segítése. Ráadásul ez olyan szerethető mese, hogy nagy figyelemmel hallgatták is. A mese után beszélgettünk egymás segítéséről, meg, hogy milyen jól esik a másiknak, ha figyelmesek vagyunk velük. Körjátékot játszottunk: „Ennek a kislánynak nem jutott párja…” Természetesen a barátját választotta mindenki. Bekapcsoltam Bella zenéjét, és ma ’Szoborjátékoztunk’ a dalra.
Szerdai napunkat Mikulás készítéssel kezdtük, ez mindig jó alkalom az éneklésre, verselésre. A reggeli után odaadtam a gyerekeknek a barátokat jelképező színezőt a feladatlapból. Egy-két kivétellel olyan gyönyörűen színezték, hogy öröm volt nézni. Miután elkészültek, minden gyerek feje fölé odaírtam, kit színezett ki az illető. Végig sorolták, volt aki a kutyusát, anyukáját, apukáját, testvérét, szomszédját, unokatestvérét mondta. Haza vihették, hogy otthon is megmutassák. Ma megint új dalosjátékot tanultunk, mert annyira ide illik a játéka: „Mély kútba tekintek…” Nagyon helyesen játszották, még a nagyok is nagyon figyeltek. Na ezután a barátoknak feladatokat kellett megoldani közösen: zsákban ugrálást, a másikkal összekötözött lábbal sétálni, és labdát vinni kéz segítsége nélkül, mellkassal nyomva egymáshoz. Volt nevetés, küzdés, összedolgozás, egymás közti kommunikáció. A nap fénypontja az volt, mikor Julcsi elővette a polcáról a becsomagolt sütiket, és mutatta nekem: „Miért hoztad a sütit? –Barátoknak!” …. és megették a barátok a finom, otthon készített süteményt! 
A csütörtöki napunk a torna napja. Már reggel tornaruhába öltöznek a gyerekek, és mozgásos játékokat játszunk. A Hahó együttes: Barátság című dalára táncolva melegítettünk be. A torna ma a páros feladatokról szólt, igyekeztem minél több egymást segítő, egymásra figyelő, barátokat kereső, és páros feladatot beilleszteni. Persze voltak benne humoros: biciklizés, egymásnak háttal állva felállni, leülni kellett, vagy a karika foglalót úgy oldottuk meg, hogy senki nem esett ki, hanem befogadták egymás mellé a karikába. A szobai játék során mindenki lerajzolta a kis barátját, óvodai barátját elsősorban, és megcsináltuk a Barátság kört! Kiszínezte aki szerette volna, a barátság jelét. Mikulás verseket, énekeket gyakoroltunk udvari játék előtt.
Pénteken Adventi koszorút készítettünk reggel, hogy otthon is tudjanak díszíteni. Segítettek a nagyobbak a kicsiknek, mert ők hamarabb ráéreztek erre a ragasztásra, amit csináltunk. A rendrakás után Bella zenéjére táncoltunk, és olyan ügyesen csinálták már, hogy felvettem Őket. A kis körasztalunkat körbeálltuk, középre helyeztük a koszorút. Meggyújtottuk az első gyertyát, minden éneket, amit ismertek, vagy tanultunk az ünnepekre, elénekeltük a koszorúnak. Olyan hosszasan nézték a koszorút, és a gyertyát. Végül felraktuk a lépcsőre a barátság jelét, megszámoltuk, hogy még hány fok van hátra, és azt is, hogy hány volt már. Patrik megkérdezte, hogy mikor fogunk segíteni a szegényeknek? Ez a lehetőség a következő hónap feladata, mondtam.

Képek