Boldogságóra Program

Dühösnek lenni és mérgelődni egyszerű: a dühöt érzed és ismered. A megbocsájtás egy folyamat, amit mindenkinek tanulni kell, a kibékülés, elengedés okozta jó érzést pedig tapasztalni.
Az előkészítő órákon felvezettük a düh témáját egy mesével. Beszélgettünk az érzésekről és szituációs játék segítségével gyakoroltuk kifejezni azokat (mimika, gesztus, hang, PCS).
Ezen a boldogság-napon a középpontban a harag okainak feltérképezése (pl. megbánt valaki, nem sikerül valami, stb.), a düh kifejezésének változatai és a megnyugvás és a megbocsátás volt.
A haragot közösen kifejeztük kiabálással, mozgással, homlokráncolással és papírtépéssel, -gyűréssel és – dobálással. A hangulat átélését megsegítettük metál zenei válogatással. Átvezetéskén egy videó összevágással szemléltettük a düh utáni lenyugvás lehetőségeit.
A megnyugvás megélésére különböző példákat hoztunk, amit a gyakorlatban is kipróbáltunk. Vezetett relaxációval kezdtünk, ahol különböző tárgyak és hanghatások segítségével vezettük a képzeletüket. Képzeletben egy tengerpartra utaztunk, ahol a lábunkat homokba dughattuk, a tenger vize néha a bőrünkre csöppent, fújt a szél és éreztük a nap melegét. A relaxáció után a növendékek is mondtak ötleteket saját tapasztalataikból merítve: ők hogyan szoktak megnyugodni, amiket ki is próbáltunk (ölelés, tánc, zene, mozgás, beszélgetés).
Az óra végén mindenki felidézte egy sérelmét. Különböző lehetőségek közül választhattak, hogy miért szeretnének megbocsájtani (mert szeretlek, nem tehetsz róla, mert igazad volt, stb.) A kiválasztott kártyákat héliumos lufik szalagjaira ragasztottuk, majd az udvaron elengedtük őket, ezzel is szimbolizálva az elengedést.
A megbocsájtást még gyakorolni kell, de a lufik már a helyes úton vannak.

Készítette: Kondákor Anna, Langné Felföldi Anna, Trexler Erik

Képek