Boldogságóra Program

A gyerekekkel körbejártuk a témát, mi mindent tehetünk, ha valami nehézséggel találkozunk, vagy ha valakit (akár egy plüssmacit) meg kell segítenünk a bajban
A foglalkozás során a gyerekek nagyfokú empátiát és együttműködési készséget mutattak. A mackó megmentése és a barlangos hangfelismerő játék nemcsak a vidámságról szólt, hanem komoly érzelmi tanulásról is. A barlangban várakozó gyermek megtapasztalhatta a „biztonságos magányt”, miközben tudta, hogy a barátai kint várják. A hangfelismerés sikere és a jutalom (méz/dicséret) erősítette a gyerekek önbizalmát. A sötét barlang szimbóluma segített abban, hogy játékos keretek között barátkozzanak meg az ismeretlennel.
A csoport tagjai rájöttek, hogy a megküzdés nem feltétlenül magányos harc. Ha halljuk a barátaink hívó szavát, és van kiért/miért kijönnünk a „barlangunkból”, a nehézségek könnyebben leküzdhető akadályokká törpülnek.
Az oviban a nehéz helyzeteket könnyebb átvészelni, ha játékot csinálunk belőle.
A farsangi időszak is alkalmas volt a vidámság mellett, a határaink feszegetésére. Számos olyan ügyességi feladattal készültünk, ahol a gyerekeknek nemcsak egymással, hanem saját türelmükkel és ügyességükkel is „meg kellett küzdeniük”. A bohócos játékok során a figyelemé volt a főszerep: a megadott színkártyák alapján kellett a labdákat a helyére tenni, ami komoly kognitív erőfeszítést igényelt. A farsangi dobókockás társas, a párosítók, a madaras mátrix és a téli ruhás dobble mind-mind a gyors döntéshozatalt és a kudarctűrést fejlesztették – hiszen nem lehet mindig elsőnek lenni, és ez is a megküzdés része!
A legizgalmasabb és érzelmileg legmélyebb pillanat az akadálypálya volt. Pók néni elvitte a gyerekek kedvenc autóit és plüssjátékait, amiket csak a póktojások visszaszerzésével és a pálya legyőzésével lehetett kiszabadítani. Ez a játék valódi tükre volt a gyermeki léleknek. Voltak, akik elsőre megriadtak és elsírták magukat a látványtól vagy a feladat súlyától. Azonban itt mutatkozott meg a valódi megküzdési stratégia. A félelem elismerése: megengedtük az érzéseket, nem sürgettük őket. Társas biztatás: a többiek sikere és a biztonságos környezet bátorítást adott. Cselekvés a félelem ellenére: a kezdeti sírást felváltotta a tettvágy. A gyerekek végül mindannyian bekapcsolódtak a játékba, és a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a korábban síró gyerekek büszke arccal, emelt fővel hozták a póktojásokat, és a visszaszerzett „póktojásokért” cserébe magukhoz ölelhették megmentett játékaikat. Ez a sikerélmény a legjobb ellenszere a jövőbeli szorongásoknak!
A téma feldolgozása bebizonyította, hogy a megküzdés nem egyenlő a félelem hiányával. A megküzdés az, amikor félünk, de mégis megpróbáljuk. A játékos feladatokon keresztül a gyerekek megtanulták: képesek uralni a helyzetet, és a végén a boldogság (a megkerült játék) minden fáradságért kárpótol. Ezzel a tapasztalattal a tarsolyukban legközelebb már tudni fogják: „Féltem, de képes voltam rá!”

Képek