Boldogságóra Program

Ellenségből barát
Egy esős, szomorú nap volt, az első nap az új iskolámban. Kíváncsi vagyok, kedvesek lesznek e az osztálytársaim.
Elég rosszul kezdődött a napom, nem voltak valami kedvesek velem. Egész nap szekáltak, matek órán, mert nem vagyok valami ügyes, magyaron mert azért hogy szeretem. Áronnak hívták a legutálatosabb osztálytársam. Alig vártam, hogy vége legyen ennek a napnak, és haza menjek.
A 7. óránk volt. Már nagyon fáradt volt mindenki. Nem tudtam lerajzolni egy manófejet, sokat szenvedtem. Alig vártam, hogy végre kicsöngessenek. Ekkor Áron odajött hozzám.
-Segítsek? -kérdezte. Elég értetlenül álltam az egészhez.
– Hát, ha tudsz.
Nagyon furcsa volt, elkérte a ceruzámat, rám mosolygott és lerajzolta nekem a manó fejét. Sajnos kicsöngettek.
Mikor felértünk a szekrényünkhöz feltűnés nélkül megvárta míg mindenki elment.
-Hát te hogyhogy itt vagy még? -kérdeztem tőle
-Téged vártalak. Ne haragudj, nem szerettelek volna megbántani. Nem tudom mi történt velem. Ugye nem haragszol?
-Meg tudok bocsájtani.
Egészen hazáig kísért, nagyon jót beszélgettünk. HA KÉT EMBER ÖSSZETARTOZIK, A SORS ÖSSZEHOZZA ŐKET.