Boldogságóra Program

A tanulás tervezése során arra törekedtem, hogy változatos módon tudjak ismereteket nyújtani, lehetőleg úgy, hogy a gyermekek tapasztalati úton szerezzenek tudást. A „Megküzdési stratégiák” téma kapcsán a komplexitás figyelembevételével igyekeztem a tervet felépíteni. Célom volt a szerető, nyugodt légkör kialakítása, a biztonság megteremtése a csoportszoba átrendezésével, minél több játéklehetőség bekapcsolásával.
A megvalósítás során bevezetőként beszélgettünk a megküzdés jelentéséről. Megkérdeztem tőlük, hogy milyen küzdő sportágakat ismernek, ahol erővel küzdenek, harcolnak egymás ellen az emberek. Több sportágat is meg tudtak nevezni.
Ezt követte a kiválasztott magyar népmese: A szegény ember kilenc tyúkja.
Ezután egy feszültségoldó játék, a „Menjünk medvét vadászni”, amelyben mozgást és érzelmeket éltek meg a gyermekek. Annyira elmélyültek a játékban, hogy valóságosnak fogták fel a dolgot. Ezáltal olyan erős érzelmeket éltek át a tevékenység alatt, hogy szinte érezni lehetett a medvétől való félelmet és a borzongást. Ezután a kedvelt „Postás játék” erősítette a beszédhallás készségüket. Az első két körben voltak gyerekek, akik nem értették tisztán a suttogó beszédet, ezért teljesen más szavak kerültek elő. Ez nagy nevetést eredményezett a csoportban. A harmadik próbálkozásnál már mindenki jól hallotta a beszédet és az utolsó gyereknél is az az értehető szó jelent meg, ami elindult. A siker élmény a gyermekekben ujjongásban tört ki.
Aztán a mese négy jelenetéből készült puzzle képet kellett kirakni csoport munkában. Ezzel a mikrocsoportban levő gyermekek együttműködésének és kommunikációjának kialakítása volt a célom. Akik ebben a tevékenységben profik voltak, azok vették kezükbe a vezetést és könnyen, gyorsan rakosgatták a 20 darabos puzzle-t. A csapatok egymástól alig lemaradva összerakták a képeket, akiket egymás után megtapsoltunk.
Továbbiakban egy közös képet kellett készíteniük. Megkértem egy gyereket, hogy játssza el a mesében szereplő egyik állatot. Ahogy a csapat kitalálta azt az állatot, le is kellett rajzolni. Az a gyermek rajzolta, amelyik a legjobban tudta ábrázolni. Aztán találós kérdés által kellett az állatnevet kitalálni, amit szintén papírra vetettek. A többiek pedig ezeket az állatképeket színezték. Gyönyörű csoportmunkák születtek, amit még a foglalkozás végeztével is színeztek néhányan.
A foglalkozás zárásaként meghallgattuk a szőnyegen fekve „Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó…” című dalát.

Képek