Elkészült a második boldogságvárunk

- Csoport neve: Süni csoport 7
- Áchim András Utcai Óvoda
- Kategória: Óvodások
- Téma: A boldogságfokozó hála
- (135 megtekintés)
Az első foglalkozást Bagdi Bella „Szép nap ölelj most át engem…” kezdetű dalával kezdtük, de csak a bevezető részét hallgattuk meg és hozzá mozgást kapcsoltunk, amelyben minden gyermek átölelte saját magát. Ez nem szokványos mozdulat, ezért meglepődve, aztán egyre bátrabban ölelték meg önmagukat, ami az önszeretet legfontosabb mozdulata. Azért, hogy még világosabb legyen a hála jelentése ennek a korosztálynak ezért az erősségek virágából a hála virágát is bemutattam. Nagyon tetszett nekik, mert a képi megjelenés látványos és a narráció egyszerű, érthető szöveg volt.
Utána azt a kérdést tettem fel nekik, hogy milyen köszönési formákat alakítsunk ki a csoportunkban, ami ránk jellemző és egyedi. Egy kis segítséget nyújtottam nekik, hogy soroltam a lehetőségeket és ők megszavazták az egyes köszönési formulákat, amit ezentúl használunk köszönésként. A szavazás eredményeként az elfogadott formulák között szerepelt a pacsizás, az ölelés, a puszidobás, a tánc, az ökölpacsi és a kacsintás. Ami azt jelenti, hogy reggelente ekképpen fogjuk fogadni egymást, ami reményeink szerint a kapcsolatokat szorosabbá teszi, segít a közösség formálásában és egy belső bizalmi kört eredményez.
Ezt követte a magyar népmese, „Három kívánság” címmel Benedek Elek gyűjtése nyomán. A mesét a mese illusztrációival élőszavas meséléssel mondtam el, ami a gyermekek fantáziájában mozgó képpé változott. A mese végén a hálára vonatkozó kérdésekre a gyermekek teljes mértékben tudtak válaszolni, ezáltal is megerősítve azt a tényt, hogy megértették a hála szó jelentését és fogalmát. Nagyon viccesnek találták azt a kijelentést, amikor a feleség azt mondta a férjének, hogy „Egy kicsit az orrából is lecsippentünk, nem olyan nagy baj az!” De megnyugvást jelentett számukra, amikor a harmadik kívánság hatására a rőfös kolbász leesett a szegény ember orráról.
Folytattuk ennek az élménynek a megélését azzal, hogy egy kifestőt adtam nekik, amelyen éppen az a jelenet volt látható, amikor a szegény ember orrára ragadt a rőfös kolbász, ezáltal a mese cselekményét, a tetőpontnál újra végig élhették a színezés során. A kezeik lassú finommozgása során megnyugodtak, lecsendesedtek és visszaérkeztek a meséből. Ezt követően kiszínezték a hála virágát, amelyet felragasztottunk a boldogságvár első lépcsőfokára, közben folyamatosan hallgattuk Bagdi Bella „Szép nap ölelj most át engem…” kezdetű dalát.