Boldogságóra Program

2025. január
Célok kitűzése
Játékidőben két dobozt tettünk ki a szoba közepére, az egyik békás, a másik katicás. A harmadikban viszont babzsákok voltak, amiket bele kellett célozni, dobni a dobozkákba. Nagyon tettszett nekik, voltak, akik felrakták székre, és akkor magasabbra kellett célozni, így nehezebb volt. Kialakult egy kis verseny is, hogy ki tölti meg a békás, vagy katicás dobozt. Az asztalnál hóemberek készültek, vágni, ragasztani, színezni lehetett őket. Jó kis kooperatív kreatívkodás alakult ki, egymásnak segítettek a formanyomóval hópelyheket nyírni, vagy éppen vágni a hóembereket ollóval. Nagyon bírom őket, amikor együtt dolgoznak, segítik egymást, odafigyelnek a másikra, mint ma Bogi a pici Zénóra, akinek magyarázta, hogy „kapard ki a tányérból a tejbegrízt!” A folyosóra szép kis hópelyheket készítettek, hajtogatás, és vágás, vagyis szalvéta készítő technikával, ami nem is volt könnyű, de ahogy ráéreztek a technikára, nem tudták abbahagyni. A szőnyegen leülve, ami egy kicsit lassan ment, mert nehezen pakoltak el, a mai játékból elindulva rávezettem őket, hogy miről fogunk beszélgetni, mi lehet a hónap Boldogságórás feladata. Azután kérdeztem őket, hogy mondjanak olyan célokat, amiket ma reggel felkelésnél döntöttek el, illetve tűztek ki maguk elé. Persze voltak olyanok is, amik nem teljesültek, de volt, ami meg igen. Ebből a rövidtávú, és hosszú távú céljaikra próbáltam rávezetni őket, és sikerült! Mondtunk ilyet is, olyat is. A kezükről festékkel kézlenyomatot készítettünk, amit még tovább készítünk majd. Megbeszéltük még, hogy miért vannak céljaink, mi lenne, ha nem lenne, és vajon a szüleiknek mi lehetett a céljuk, amikor fiatalabbak voltak. A szülőknek a faliújságra kitettem a januári célok családi naptárat, hátha merítenek belőle ötletet. Már második napja elkezdtük Pintér Krisztina Csillagtündér módszerében található érzelmek (hat egyetemes érzelem) megismerését, öröm, bánat, volt eddig mesével, puhanykával együtt. A mese végén egymásnak adták tovább az érzelmet megszemélyesítő puhanykákat.
Csütörtökön labdával tornáztunk, és persze volt benne célbadobás is, a végén, lányok, fiúk külön-külön. De tulajdonképpen, ahogy az elején is megbeszéltük, a cél az volt, hogy mindenki gyorsabb, erősebb, ügyesebb, egészségesebb legyen. Azt gondolom, ezt el is értük, hiszen nagyon mozgalmas, sok feladattal tűzdelt tesi volt, és a gyerekek meg sok örömet szereztek ügyességükkel. Reggeli után mindenki leült hozzám kicsit, és leírtam a kéznyomatán az ujjacskáira a céljait. Volt, aki olyan határozottan fogalmazta meg céljait középső csoportos lévén, hogy még én is ledöbbentem. Az egyik kislány meg meghatott: „Az a célom, hogy mindenkit mindig szeressek!” Persze a másik oldal is meg volt, akik szinte nem is tudtak hozzászólni a feladathoz. Amikor leültünk közösen megbeszéltük, hogy mi a különbség a célok, és a kívánságok között, mert nem teljesen ugyan az a jelentése. Bezzeg Andrea Boldogvár meséjét olvastam el, és táncoltunk Bella; Van nekem egy álmom dalára. A mosdóba az mehetett ki, aki mondott egy célt. A célbadobó játékunk ma is nagy népszerűségnek örvendett. A folyosóra pedig kitettem a táblánkat, a kisasztallal, székkel, ceruzával, kivágott nyilakkal, hogy „Színezd ki a nyilat, és írd rá magad elé kitűzött céljaidat!”
Ma kipróbáltuk a köveken járást, mint a mesében. amikor a folyón átkelt Jánoska. Csak a jógatéglákon lehetett menni, amit mindig maguk elé raktak, mert csak kettő tégla volt mindenki kezében. Azután, hogy a kisebbeknek is könnyeb legyen, leraktuk az összes téglát a földre, és úgy kellett a célba eljutni. Végül megpróbáltuk a fejükön egyensúlyozva is haladni. Táncoltunk Bella több zenéjére is, és szobor-játékot is játszottunk. Megnéztük a Varázsecset című mesét, amit megbeszéltünk, és ezek után az ujjaikra írt célokat lehetett még kiegészíteni. Megtanultuk a cél jelét is.

Képek