Boldogságóra Program

A megküzdés témáját két foglalkozáson dolgoztuk fel.
Az élet zajlik. Érzelmeink áradnak és apadnak. Milyen romboló stressz nehezedhet ránk? Konfliktusok, túlzott megfelelés, kiszolgáltatottság, elfojtott érzelmek, nehéz élethelyzetek, változás az élethelyzetben, veszteség, aggódás, szorongás, harag. A harag nem bűn, életben maradásunk alapvető eszköze. A harag természetes formájában határvédelem. A jó harag jön, elvégzi feladatát, majd megy. Az aránytalanul elfojtott vagy felerősített harag mérgező.

A gyerekek első feladata, hogy összegyűjtsük modern életünk nehézségeit. Gondoljanak saját életükre, de a felnőttekére is. Mivel kell megküzdeniük? Az összegyűjtött gondolatokat segítettem tömörebben megfogalmazni: hosszú munkanapok, közösségben töltött idő, folyamatos elérhetőség (Internet világa), valóságos emberi kapcsolatok, közösségek háttérbe szorulása, állandó kihívások, megfelelés, versengés javakért, pozícióért, mozgáshiány és fogyasztói kultúra. Az alkalmazkodás szükségszerű, de a folyamatosan elfojtott érzelmek betegséghez vezethetnek. Selye János szavaival: „A feszültséget és a frusztrációt legtöbbször az okozza, hogy megrögzötten játsszuk olyasvalakiknek a szerepét, akik valójában nem mi vagyunk.” Ezért fontos kissé távolabbról szemlélni egy-egy helyzetet és kell állandóan a ránk szabott szerepünknek megfelelni. De hogyan maradhatunk önmagunk? Rövid válasszal: stabil identitással. Önmagunkkal legyünk tisztában, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel és fejlesszük önbecsülésünket, önuralomunkat és a döntéshozatal képességét. Győztesként kikerülni sem mindig muszáj –gondolva Mérei Ferenc intelmére, de Popper Péter egy előadáson elhangzott mondata is maradjon velünk: „…vannak az életnek olyan aspektusai, amit csak akkor lát az ember, ha kiütötték.” Padlóra jutunk néha, de ott is látunk majd olyan dolgokat és összefüggéseket, amelyeket amúgy soha nem vettünk volna észre. Aztán muszáj újra felállni és továbbmenni.

A gyerekek stresszt kiváltó gyakori tényezőket kaptak, amelyeket rangsorolniuk kellett, majd stressz kiváltotta válaszreakciókat soroltuk két csoportba, váratlan és tartós stresszhelyzetekre adott válaszokat. Azt szerettem volna megmutatni, hogy ezek mással is megtörténnek, de vannak múló reakciók ( pl. gombóc a torokban, izzadó tenyér) és míg másokkal komolyabban foglalkoznunk kell: (pl. állandó hasfájás, alvás problémák, levertség, zárkózottság) A tanulóknak mindig adok konkrét képzeletbeli szituációkat is, amelyben át kell gondolni, hogy mit tenne, hogyan kezelné a helyzetet. (iskolai műsor előtti izgalom, rágalmazás, jó ismerős kórházban kerül, váratlan lakóhely és iskolaváltás) A gyerekek csoportokban dolgozva kicserélhetik, fejleszthetik a megküzdéssel kapcsolatos ötleteiket. Táblázatban kellett beírniuk, hogy milyen saját belső erőforrásra és milyen külső segítségre számíthatnak egy-egy helyzetben. Ha ezekkel valóságban találkoznak, már felkészülve tudnak magukért tenni. (vizsgadrukk, iskolai zaklatás stb.) Már múlt tanévben is beszéltünk arról, hogy bizonyos helyzetekben érdemes kezelni a problémát, de vannak olyan szituációk is, amikor semmit nem tehetünk (pl. veszteség) ilyenkor az érzelmeink, hozzáállásunk megváltoztatásával tudjuk csillapítani lelki sebünket. A gyerekeknek ketté kellett válogatni a probléma és az érzelemközpontú megküzdési módokat.

A második foglalkozáson meghallgattuk Bagdi Bella Életbátorság dalát és egymás mellé helyeztük a nehézségket átkeretező hívószavakat. (A foglalkozásnak is ezt a címet választottam.)
Egy PPT-ben mutattam meg néhány stresszkezelési technikát: pl.légzésgyakorlatot, lábat a falra támasztó relaxációt, házi kedvencekkel körül venni magunkat, sétálni a friss levegőn. Érzelmi támogatás különféle példáit soroltam fel, pl. mások is vannak ilyen helyzetben, továbbá hogy a „katasztrófáig” tartó folyamat áttekintésével a megoldási javaslatokat érdemes kitalálni a probléma kezelésére, de megtanítottam, azt is, lehet akár kijelölt ideje is az aggódásnak: Tapsoljunk: Stop! Majd holnap 5-6-ig foglalkozom a problémával. A módszerek bemutatását egy kéréssel zártam: Ne tárgyakon és embereken töltsd ki, vezesd le a stresszt! A tanultakat konkrét szituációban kellett használni: Egy ismerős láthatóan feszült mostanában! Próbálj rajta segíteni!

Az órát érdekes élettörténet bemutatásával zártam. Egy színész életéből két küzdelmet mutattam meg. Küzdeni vagy megadni magunkat? –kérdést állítottam középpontba.
Őze Lajos színésznek nagyon nehéz gyermekkora volt, dadogott és ezért társai kigúnyolták. Szomorú magányában olvasni kezdett félhangosan és csodák csodája, valami feloldódott benne, a mai napig színészóriásként emlékezünk rá. Gyermekkori küzdelme élete lényegi részének kibontakozását segítette. Ha csak vidáman játszott volna társaival és nem a könyveket bújta volna, talán soha sem láthattuk volna pl. a Tanú című film Virág elvtársaként, vagy Az ötödik pecsét Gyurica uraként.
Rövid videót mutattam a gyerekeknek. Egy filmes fotós beszél a színész utolsó küzdelmeiről. Őze Lajos még nem volt 50 éves, de valószínűleg tudta, hogy halálos beteg és mégis erején felül igyekezett helytállni annak a filmnek a forgatásán, amelyet végül az ő szereplésével soha nem mutattak be. Még nem fejeződött be a forgatás, amikor elhunyt. A werkfilm drámai képkockái egy súlyosan beteg ember küzdelmeit örökítik meg az utókornak. Mennyire nehéz lehetett számára szó szerint reflektorfényben, sok emberrel együttműködni, a jeleneteket sokszor megismételni testileg kimerülten, az élet kihunyása előtti pillanatokban.
„Soha nem kértem és soha nem adtam vissza szerepet. Amit rám osztanak, azt megpróbálom megoldani.”-mondta Őze Lajos. Kényes kérdés, hogy vajon minden esetben vállalnunk kell a küzdelmet, vagy van olyan élethelyzet, amelyben őszintén kell szembenéznünk a ránk váró történésekkel?
Ne ítéljünk el soha senkit döntéseiért, nehezen tudjuk más helyzetébe képzelni magunkat és főleg nem láttuk az oda vezető hosszú utat. Mi magunk is folyamatosan változunk, ahogyan az élet zajlik, mert érzelmeink áradnak és apadnak…

Képek