Boldogságóra Program

A novemberi Boldogságóránk témája: A társas kapcsolatok ápolása. Mottó: Együtt vagyunk mindenképpen!
A Boldogságórát mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk. Márton napja volt, így a „Totyog a liba, nagy a galiba” című feladatot végeztük el. Utána eljártuk a Pingvintáncot, és közösen énekeltük a refrént: Dülöngélve totyogjál, körbe-körbe forogjál! Szárnyad csapkodd, a lábad rázd! Ilyen egyszerű ez a Pingvintánc. „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” gyakorlattal folytattuk az órát. A gyerekek szárnyaltak, repültek a szelek szárnyán. Néha megpihentek egy óceánjáró hajó árbócrúdján. A gyakorlat annyira tetszett a gyerekeknek, hogy testnevelés órán is kipróbáltuk nagyobb térben. A szárnycsapásokhoz még szaladgálás is társult. Az egyik kislánynak születésnapja volt. Elénekeltük neki a legkedvesebb születésnapi dalunkat, Bagdi Bella: Isten éltessen, boldog szülinapot. A hónap dalára rövid és egyszerű koreográfiát találtunk ki. A dal tovább pezsdítette a jó hangulatot. A zene az öröm forrása volt. A Boldogságórák elképzelhetetlenek zene nélkül. „Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” Kodály Zoltán
Csodálatos természetfilmet néztünk meg a darvak, vadludak röpüléséről. Felolvastam a gyerekeknek Áprily Lajos: Vadlúd voltam című versét.
Áprily Lajos: Vadlúd voltam
Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.

Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.

Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám vissza kérem.
Jó barátok, ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök.

Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.

A drámapedagógia eszköztárából válogattam. Elképzeltük, hogy vadludak vagyunk. Átrepültük az óceánt, magunk mögött hagytunk várkastélyokat, szigeteket, hegyvonulatokat. Az utazásunk során értek minket viszontagságok, de a nehézségek ellenére együtt maradt a csapat.
Megbeszéltük, hogy a vadludak csoportosan V alakban szállnak. Együtt sokkal nagyobb távolságot tudnak megtenni, mintha egyetlen pár repülne. Elmondtam a gyerekeknek, hogy nekünk is követni kell a jó példájukat. Ha egymást segítve dolgozunk, sokkal gyorsabban érjük el a céljainkat.
Eljátszottuk:
a, Ha egy vadlúd kirepül a sorból, és egyedül próbál célba érni, azonnal lelassul. Nem segíti őt a többiek szárnycsapása. Gyorsan visszarepül a sorba, hogy a repülése könnyebbé váljon.
b, Ha a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. Megbeszéltük, hogy a közösségben el kell fogadni, hogy egymásra vagyunk utalva. A kellő pillanatban át kell venni vagy át kell tudni adni a munkát.
c, Repülés közben a hátsó vadludak hangosan gágognak, az elsőket biztatják ezzel. Ez a gyakorlat nagyon tetszett a gyerekeknek. Megbeszéltük, hogy a közösségnek kellenek a szurkolók, fontos a biztató szó.
d, Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig vele marad, míg meg nem gyógyul. Nagyon fontos jó tulajdonság az együttérzés. A nehéz időkön át kell egymást segíteni, úgy ahogy a vadludak teszik.
A vadludak átrepültek a tenger felett. Már messzire jártak. Mi is folytattuk az utunkat…Mert az élet szép, az élet jó, a kedvünk ragyogó!!!
Vitorláshajóra szálltunk, éreztük a tenger hullámzását, ezt karmozgással is megjelenítettük. Elmondtunk hozzá egy kis versikét, mert a mi csapatunknak is kellenek a biztató szavak. Megy a hajó a tavon, csörgedező patakon. Kedvez a szél, fújdogál, a kis hajó úszdogál. Hív a tenger messzi útra, mássz csak fel az árbócrúdra! Ring a hajó, útra kész. Bonts vitorlát tengerész! Vidám kis dalt énekeltünk: Popey a tengerész, hajóját nem éri vész. Vitorla magasban, együtt a csapattal, hajója útra kész.
A dalunk végére kicsöngettek a Boldogságóráról. A következő óra technika volt. Ezen az órán meghajtogattuk a barátság vitorláshajót. Olykor léket kapott a kis hajó. Nem mindenkinek sikerült egyből. Olyan is volt, hogy eltört a mécses. Az egyik kisfiú nagyon, de nagyon szerette volna az anyukájának eljuttatni. Voltak ügyes kezű gyerekek, akik szárnyaik alá vették a többieket. Empatikusan fordultak társaik felé. Mindenki segítő kezekre talált. Közösen célba értünk. A gyakorlatban is megtapasztalták a gyerekek, hogy a társaknak milyen fontos szerepe van az életünkben. Üzenetet is küldtek vele a „kiválasztottnak”. A legtöbb szeretet hajó az anyukákhoz úszott. Sok az apukáknál, nagyszülőknél, barátoknál, barátnőknél ért célba. A tanító nénikhez is érkezett kis hajó, hogy emlékezzenek a szép napokra. Egyik reggel az asztalomon találtam rá.
Hogy megpecsételjük az összetartozásunkat, kézlenyomat rajzzal erősítettük meg, hogy egy csapat vagyunk.
A Boldogságóra témája végig kísérte az egész hetünket. Testnevelés órán megalkottuk a „Százlábút”. Tíz kis elsős tudott összekapcsolódni. Két Százlábú csoport volt. Harmadszorra sikerült megvalósítani. Nagy fegyelmezettséget igényelt. A Fagyott babzsák játék nagyon tetszett a gyerekeknek. Itt ügyesen kellett egyensúlyozni. Több tolltartó pottyant a földre. Mindig voltak segítő társak, akik kisegítették a bajba jutottakat. Az Evolúció játékot a gyerekek kérték. Nagyon szeretik. Itt a kő-papír-olló játék segített tovább haladni az evolúciós ranglétrán.
Szilárd elhatározásom volt, hogy szerető közösséget kovácsolok az én kis osztályomból, ahol a boldogság érzését megtapasztalják és átélik. A csodák ott vannak a gyermeki szívekben, csak felszínre kell hozni. Én ebben próbálok közreműködni a Boldogságórák segítségével. A mi közösségünk attól gazdag, hogy mindenki a saját maga egyéniségét adja. Így kerek az egész. Vannak nehézségek, akadnak problémák, de kitartóan támogatjuk egymást. Ettől kap jó szelet a vitorlánk.

Képek