Boldogságóra Program

A novemberi óra fő célja az volt, hogy a gyerekekkel körbejárjuk, milyen társas kapcsolataik vannak, melyek a legfontosabb emberek az életükben, hogyan ápolhatnak jó kapcsolatokat, melyek azok a tulajdonságok, amelyek segítik a békés kapcsolat fenntartását.
Az órához a termet most azért nem rendeztük át, mert a csoportmunkák miatt a padokra szükségünk volt. Időkeretet nem szerettem volna behatárolni, inkább arra törekedtem, hogy kapkodás, sürgetés nélkül, jó kedvvel oldjuk meg a feladatokat.
Az órát relaxáció helyett most csapatépítő, hangulatteremtő játékokkal kezdtem, ráhangolódva a témára. Elértem vele a célom, vidám hangulat kerekedett.
A fogalom bevezetését képekkel segítettem. A pillanatképek segítségével rávezettem őket, milyen közösségekbe tartozhatnak, ott milyen szerepet tölthetnek be.
Mivel szerettem volna az órát minél több feladattal kitölteni, és sok szempontból körüljárni a témát, ezért munkaformának a csoportmunkát választottam. Minden csoport más feladatot kapott, Egymás feladataival, témáival a felkészülés, a feladat elvégzése után, a beszámolók, és előadás alkalmával ismerkedhettek meg. Az első csoport megfejtette a hónap keresztrejtvényét. A második csoport társas kapcsolatokat kifejező képeket csoportosított. A harmadik csoport tulajdonságokat felsoroló szókártyák közül választotta ki azokat, amelyek jellemzik a jó barátot.
A hónap meséjének A nyuszi, az őzike meg a répa című mesét választottam. Szeretettel nézte meg a többi csoport a 4. csoport bábelőadását.
Az órát szókörrel, és a hónap dalával zártuk, fokozva a boldogságunkat. Az elkészült munkák a faliújságon hirdették a jó társas kapcsolat boldogságfokozó szerepét.
Az órát követő napokban mélyítettük az érzéseinket a témával kapcsolatban. Készítettünk fotóalbumot. A Boldogságfüzetbe illusztrációt készítettünk a mesénkhez, leírtuk a hozzá kapcsolódó közmondást. „A jó barát drágább az aranynál.”
Rajzoltak a gyerekek magukról kis gyermekalakot. A figurákat körbe rakva kialakítottuk az „Együtt boldogan!” tablót. A hónap zárásaként barátságláncokat készítettünk. Színes papírból kis köröket vágtam ki, lyukasztóval kilyukasztottam, mint egy kis medált. Ráírhatták a nevüket, és bárkinek átadhatták, akit barátjuknak tekintettek. Aki kapta, felfűzte egy fonalra, Barátság-láncként.

Képek