Együtt lenni jó!

Együtt lenni jó!

A foglalkozást a megszokott módon relaxációval indítottam. A gyermekekkel a mindennapok során sokat meditálunk, relaxálunk, hiszen ilyenkor picit elcsendesedünk, ellazulunk. A „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar” mondókára a gyerekek előreejtik a fejüket, és a hát domborításával a térdükre borulnak.
A hónap dala is az ellazultság érzéséről szólt, melynek köszönhetően egy – egy testrészünkre koncentráltunk. A dal végére tetőtől talpig ellazultunk, közben pedig a hangulatot is megteremtettem a gyermekeknek a későbbi foglalkozáshoz.
A gyermekeknek a probléma megoldó készségét fejlesztettem, hiszen a téma bevezetésekor alkalmazott játék során Soma eltűnt. (a csoport kabalája)
Egy levelet olvastam fel a gyermekeknek, melyben elmondom nekik, hogy Pók néni a sarokban nem tudod pihenni a hangos játék miatt, ezért egy kis turpisságot eszelt ki. Három feladatot kellett a gyermekeknek teljesíteni ahhoz, hogy szeretett kis mosómacijukat visszakapják. A projekttéma utolsó napján tartottam a boldogság foglalkozást, így egy összegző tevékenységet terveztem. Ez a játék alkalmat biztosított nekem a visszacsatolásra.
Az első feladatunk a „Mesetár” című vers elmondása volt, utánzó mozdulatokkal. A második feladatunk a héten tanult néptánc eltáncolása volt. A harmadik pedig a hideg – meleg játék. Az egyik kisgyerek, aki nagyon ügyesen tevékenykedett a foglalkozáson, megkereshette Somát, hogy hova bújtatta el Pók asszonyság. A játék végén a gyermekek újra ölelhették szeretett kis állatukat.
A következő játék az volt, hogy a megküzdési táblára felhelyezték magukat a gyermekek. Mindenki a barátja mellé tehette a saját figuráját. Eközben beszélgetünk a célokról, azok megvalósításáról és az esetleges nehézségekről és ezek megoldásáról.
A foglalkozást a szokott módon, a szimbólumok felhelyezésével zártuk.

Képek