Boldogságóra Program

Értékelés – Reflexió
2020. November

Két fontos téma köré szerveztem a havi tevékenységeket. A már hagyománnyá vált hagyományápolásra, amely november hónapban a Márton napi libázással és a hónap végén az egészség projektünk megvalósításával, ill. ezek mellett igyekeztem átadni gyermekeinknek a Boldogságóra program soron következő témájának ismereteit, mely az e havi új ismeretanyagot képezte.

A két témát azért terveztem külön venni, mert a tervezetben szereplő Márton napi ismeretek nagyobb hányadát a múlt héten már feldolgozásra került tudástartalmak ismétlése tette ki. Ezen ismeretek gerincéül a liba jellegzetességeinek rendszerezése és Szent Márton története szolgált, melyet többször, egymást követő napokon elmondtam a gyerekeknek; végül a képek segítségével már ők maguk is el tudták mesélni azt a saját szavaikkal. A hét közepéig megvalósított libázások (mondókázások, éneklések, libás népi gyermekjátékok játszása, libamotívumos lámpás felületfestése, libatoll-fújás) az ismeretek elmélyítését szolgálták. A komplexitásra épülő tevékenykedtetésekkor a tervben szerepeltetett kiemelt fejlesztési területek mindegyikének megalapozására és/vagy erősítésére találtam alkalmat és gyakorlati lehetőséget.
A zártkörű Márton napi rendezvényünk csoporton belüli megtartása tartalmazta a lámpáskészítés utolsó mozzanatait, annak meggyújtását és – a váratlan hideg időre való tekintettel csak némi – libás mondókázást, éneklést az óvodánk udvarán. A téma feldolgozása ezzel, valamint a zenehallgatásra tervezett dal élő előadásával kerek egésszé vált, lezárulhatott.

A fennmaradó két napot teljes egészében a boldogság gyermekek által is megismerhető, átélhető fontos összetevőjének, a társas kapcsolatok tudatosításának és ápolásának szentelhettük.
A témára való ráhangolásként már a hét első napjaiban fokozottan figyeltem a gyermekek személyközi interakcióira, kommunikációira. Kiemeltem, megdicsértem a pozitív beszédet, cselekedeteket; hangsúlyoztam megnyilvánulásaikor a barátság fogalmát; felhívtam figyelmüket annak szándékos kinyilvánítási formáira is (kedves szó, mosoly, simogatás, ölelés, egymásnak tett jó cselekedetek).
Bezzeg Andrea meséjének meghallgatása után, a feldolgozás részeként először csoportos beszélgetést kezdeményeztem arról érdeklődve, hogy a gyerekek kiket tartanak barátaiknak. A mesehősök barátainak „keresgélése” közben – a gyerekek által említett példák okán – alkalmam nyílt rávezetni őket, hogy nem csak a gyerekek, hanem a rokonok, a felnőttek, sőt az állatok és a növények is lehetnek a „barátaink”. Nagyon jó példát találtunk erre a klasszikusok körében a Hófehérke és a Hamupipőke mesékben, melyekben a törpék, a vadász, az erdő fái és az állatok is mind-mind barátai, segítői Hófehérkének; a Hamupipőkében pedig a galamb képében megjelenő édesanya példája támasztotta alá a rokoni szálú barátságot – szeretetet. A foglalkozás során a gyerekek mindvégig aktívak voltak, elmesélték saját élményeiket, sok jó példát említettek és korukhoz képest meglepően jól megfogalmazták, mit is tartalmaz a barátság fogalma. Megfigyeltem, hogy a beszélgetés kezdetén gyakran egymás szavába vágtak. Egymás türelmes meghallgatására kértem őket és a beszélgetés végére – szociális képességeik fejlesztésében is mutatkoztak eredmények – többségében már sikerült kivárniuk társaik mondandójának végét.
Az egyéni beszélgetések a barátságról tovább folytatódtak az asztalnál is a barátság-karkötők fűzése közben, mely tevékenykedtetésbe integráltan, meg tudtam valósítani a matematikai fejlesztést.
Népszerű tevékenység volt a barátság-színezők színezése is. Egyik kiscsoportos kislányunk már a közös beszélgetés során kinyilvánította, hogy édesanyja a barátja és hogy ez mennyire valós azt igazolta az is, hogy emellett minden alkalommal kitartott, színezőt is olyat választott, mely ezt a bensőséges kapcsolatot jelenítette meg és a kiállított alkotások között gyakran megkereste a sajátját mondván: „Nekem az Anyukám a barátom.”

A testnevelés foglalkozás során viszont tapasztaltam, hogy mind a szociális képességek, mind a társas kapcsolatok ápolása még sok-sok gyakorlást igényel, mert a játékos mozgás hevében kevésbé figyeltek egymásra a résztvevő gyerekek. A gyakorlatok végzése közben gyakori volt a másik „beelőzése”, sürgetése, lökődése. Ezek a viselkedési formák nem a pozitív érzelmek megélését támogatják, melyekért a jövőben minden adandó alkalommal dolgoznunk kell.

A hetet a tervezett tevékenységek és fejlesztések sikeres megvalósításával zártam.

Képek