Boldogságóra Program

Pozitív kapcsolatok kiépítése (3. lépcsőfok)
A harmonikus csoportlégkör és a kiegyensúlyozott kapcsolatok kiépítése, a közös játékok megteremtésén és az örömszerzés együttes átélésén keresztül valósult meg. Kiinduló eseményként felelevenítettük a reggeli köszöntési formuláinkat-mindenki választhatott és úgy mondtuk el a „Jó reggelt, jó reggelt…c. versikét, majd „Manó Marci” megjelenésével vicces formát öltöttünk és bemutatkoztunk egymásnak úgy is, hogy a jelünket mondtuk. Igen mókás kis jelenetek születtek. Később Szt. Márton-történetével ismerkedtünk meg, ami „libabál-os” hangulattá alakult át. A mozgásos tevékenységek közkedveltekké váltak, főleg ahogy Mártont kerestük a libaólban. A „Gyertek haza ludaim….; „Nincs itthon a macska, cincognak az egerek…” ügyességi játékaink keretén belül egymást támogattuk. Libát etettek szívószállal-ha helyesen ejtettem ki a szavakat. A régi szokások közül megismerkedtünk és kipróbálhatták a gyerekek a kukoricamorzsolást. Többféle háziállattal barátkoztunk meg, melyek „bőrébe” belebújva eljátszottuk mozgásukat, hangjukat utánoztuk. (állatbarátságok születtek) A bábok segítségével problémákra világítottunk rá, amire megoldásokat kerestünk.
Az önbizalomkártyák segítségével beszélgettünk a barátságról, egymás segítéséről, a kártyán szereplő fogalom jelentéséről, hogy mennyire igaz ránk, amit ott leírtak. Megfogalmazták a gyerekek, ki kinek, miért a barátja, mi jellemzi a jó barátokat, milyen érzés, ha nincs barátod, melyek azok az értékek, ami összeköt bennünket, majd a boldogságóra munkafüzet 18.-19.o.-on lévő rajzos feladatokat oldottunk meg. Arra ösztönöztem a gyerekeket, hogy egyik nap tegyenek valami jót a barátjukért. Volt, aki átadta a helyét a sorban; volt, aki megfogta a kezét a másiknak, ha félt tornázás közben…; volt, aki cukrot hozott; volt, aki mondott egy kedveset a másiknak; volt, aki….stb.
Zárásként túrázni mentünk Manó Marcival a Süveghegyre úgy, hogy belekapaszkodtunk egy kötélbe. Ha akadály elé kerültünk igyekeztünk közösen megoldani a problémákat, közösen gondolkodtunk, engedtünk egymásnak és küzdöttünk egymásért, ha szükséges volt. Az igazság az, hogy még van miért küzdenünk, hiszen olykor-olykor egy-egy szakaszon meghajlott a kötél, sőt egyesek elengedték a biztonságot nyújtó kötelet. Tovább kell építkeznünk!!!

Képek