Együtt dobban a szív!

- Csoport neve: Picúrok 4.a
- Algyői Fehér Ignác Általános Iskola
- Kategória: Alsósok
- Téma: Boldogító jócselekedetek
- (61 megtekintés)
Együtt dobban a szív!
Összefogás, öröm, boldogság, meghatottság, meghittség, együttlét, könnyek. Kulcsszavak, melyek iskolai napjainkat jellemezték decemberben. Óriási feltöltődés gyermeknek, felnőttnek. Csordultig szeretettel telt szívek. Felemelő érzés volt.
Most a karácsonyi ünnepek békéjében, ha visszagondolok az elmúlt hetekre könnyek jelennek meg a szememben. Örömkönnyek. Az egész iskolát érintő adventi gyertyagyújtások meghittsége, a műsor, amely mindenki lelkében nyomot hagyott. A gyönyörűen feldíszített iskola, a gyertyagyújtásokon ünneplőbe öltözött gyerekek látványa. Mind, mind csodás emlék.
Most először külön Boldogságfát is állítottunk az aulában, melyre minden osztály készített szíveket különböző technikákkal. Az első gyertyagyújtáson díszítettük fel a Boldogságfát.
Felejthetetlen, estébe nyúló lázas készülődés a Regionális karácsonyi vásárra, melyre az osztályok a szülőkkel együtt készítettek újrahasznosított anyagokból karácsonyi díszeket, apróbb ajándékokat. A vásárt minden évben megrendezzük, ahová más iskolákból is érkeznek gyerekek a sajátkészítésű termékeikkel. Hosszú éves hagyományunk ez az ÖKOISKOLAI program. Ebben az évben egy nemes célért egy Boldogság standot alakítottunk ki, ahol szintén a gyerekek munkáit lehetett megvásárolni. A bevételt teljes egészében felajánlottuk egy hat éves algyői kislány gyógykezelésére. Voltak olyan osztályok, akik a saját bevételük bizonyos százalékával járultak hozzá Hanna gyógyításához. A kislány története mindenkit megérintett. Együtt képesek voltunk csodát tenni. Minden adomány, minden segítő kéz közelebb vitte Őt ahhoz, hogy elindulhasson egy önállóbb, boldogabb élet felé.
A vásárral egy időben a Vöröskereszt Algyői Alapszervezete segítségével véradást szerveztünk az iskolában. Az osztályok között versenyt hirdettünk, hogy melyik közösség tudja a legtöbb véradót toborozni. A nyertes osztályt a vöröskeresztesek meghívták egy közös pizzázásra.
December 1-jén egy lelkes kis csapattal ellátogattunk az Algyői Egyesített Szociális Intézménybe, ahol a jelenlévő idős embereket karácsonyi versekkel, jelenettel és közös énekléssel leptük meg. Meghatottságot és könnyeket csaltunk a megfáradt szemekbe.
Több Boldogságórás osztály összefogásával karácsonyi üdvözlőlapokat készítettünk a településünkön élő 75 év felettiek önkormányzat által adományozott csomagjába. Szívmelengető üzenetek kerültek a kártyákra.
Idén is volt cipős doboz akció. Szépen gyűltek a csomagok az aulában lévő karácsonyfa alá. A Generációk Egyesületének felhívásához is csatlakoztunk. Tartós élelmiszert, édességet gyűjtöttünk algyői családoknak.
A decemberi óráimra mindig nagy izgalommal készülök. A várakozás örömét, az egymással való törődés megtapasztalását emelem ki elsősorban. A szakkörön elkészítettük a „Mi karácsonyfánkat” egy-egy jó cselekedettel. Megismertük a Karácsonyi csillag történetét. Megajándékoztuk egymást kedves szavakkal. A csoportomban „Angyalkáztunk”. Elsősorban olyan dolgokkal leptük meg egymást, ami nem tárgyi dolog. Kedvesség, figyelem, mosoly, beszélgetés kezdeményezése, segítség az adott helyzetben, törődés a másikkal. Hétvégén megbeszéltük, hogy ki, mit tapasztalt.
A felső tagozatosokkal megismerkedtünk az altruizmus fogalmával. Mit jelent az önzetlenség, önkéntesség, szolgálat? Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor a mások érdekei fontosabbá válnak, mint a sajátjaink. Mi az önzés? Ki az önző? Tetszett a gyerekeknek a „Hófödte hegy” című mese, amely a szeretet érzését emelte mindenek fölé. Zárásként mindenki adott a mellette ülőnek egy ajándékot. „Én ma a….adom neked, ezt vidd ma magaddal! (szeretetem, kitartásom, humorom stb.)
Ismét megerősítést kaptam abban, hogy az út, amelyet követek, másoknak is irányt mutat a lelki béke, a nyugalom és a boldogabb élet felé. Hálás vagyok a Boldogságóra programnak, azért a sok segítségért, ötletért, amit kapok. Örülök, hogy mindezt át tudom adni a gyerekeknek. Ha csak egy szó, egy gondolat megmarad a lelkükben, már azzal is hozzájárultam az érzelmi gazdagodásukhoz, és ez hittel és elégedettséggel tölt el. De hálás vagyok az iskolámnak is azért a lehetőségért, hogy megismertethetem a programot nemcsak saját napközis csoportommal, hanem a felső tagozatos gyerekekkel és szakkör formájában is.
Együtt dobbant a szív! Együtt éltük meg a karácsony csodáját, mely összetartja, feltölti és felemeli iskolai közösségünket.





