Boldogságóra Program

Rövid volt a februári hónap és mi sokat foglalkoztunk a témával, igyekeztünk jól beleásni magunkat a megküzdési stratégiákba. Tanítványaim nem értették, hogy mit jelent a kifejezés, először ezt magyaráztam el nekik, igyekeztem lefordítani a nyelvükre. Bíztam benne, hogy a gyakorlati feladatok közben megértik, hogy mit is jelent valójában.
A foglalkozást a hónap dalával kezdtük, megnyugtató volt hallgatni és közben végezni a gyakorlatokat.
A választható feladatok közül a rajzos „Erősségeinkkel” indítottunk, hiszen rajzolás közben jól lehet beszélgetni a témáról, vagy bármiről :). Aztán azonnal volt ötletünk az „Életút” c. feladathoz is, ezért szervezni kezdtük a megvalósítását. Meghívtuk a főszereplőt egy boldogságórára, így lassan összeállt a fogalmazás. Egy kicsit nehezebb feladat volt a „pozitív megerősítések nehéz időkre” – sajnos nincs előzetes ismerete a gyerekeknek. A talált mondataikat kinyomtattam és elhelyeztük a terem közelében, hogy mindig szem előtt legyen és segítséget adjon számukra. A zárókörben újra kérték tanítványaim Bella dalát, így jókedvűen és boldogan folytatták napjuk hátralévő részét.

ÉLETÚT

A PORTÁTÓL A KATEDRÁIG…
…ZSOLTI BÁCSI TÖRTÉNETE

Zsolti bácsi hittan órákat tart nekünk, az életútjára osztályfőnökünk hívta fel a figyelmünket. Tanár néni meghívta a Boldogságóránkra, hogy hallgassuk figyelemmel a történetét, ami tanulságos, példaértékű és a februári feladatunkhoz éppen megfelelő!!!
A mi iskolánk tanulója volt ő is, innen ballagott el, majd kőműves szakmát választott. Korán alapított családot, három lánya született és egy jól fizető állása lett a falunkban, sírköves munkát végzett egy temetkezési vállalkozó megbízásából. Szerette ezt a munkát, jól megfizették és a munkatársai a barátai voltak. Egyszer, váratlanul megbetegedett, amiből nem gyógyult, egyre komolyabb problémák jelentkeztek. A vizsgálatok után kiderült, hogy autoimmun betegség támadta meg, ami a szívét gyengítette rohamosan.
A betegség megváltoztatta a mindennapjait, a további életét. Terveiben megtorpant, sőt később megállt, hiszen most az egészségével kellett törődnie. A munkáját nem folytathatta, orvosa tanácsára további fizikai munkát nem végezhetett. Párkapcsolata megromlott, a testi betegséggel együtt jöttek a lelki betegségek is.
Egy gondolat fogalmazódott meg: TANULNI KELLENE! Ezzel egy időben új munkahelyet talált, általános iskolájában portás állást kapott. Igazgató bácsitól tanácsot kapott, hogy érettségizzen le esti gimiben, aztán asszisztensi munkát is vállalhat. Így is történt, Zsolti bácsi újra az iskolapadba ült és tanult. Hamarosan gyógypedagógiai asszisztens képzésre hívta fel figyelmét egyik kollégája, amit támogattak főnökei is. Szorgalmasan tanulta a számára teljesen idegen tananyagot, segítségére voltak az iskola pedagógusai, akiktől bíztatást, bátorítást kapott. Így már érettségivel és egy újabb képzettséggel büszkélkedhetett. A gyerekek között nagyon jól érezte magát, őt is szerették a diákok.
Teljesen váratlanul érte egy újabb betegség, ami komolyabb volt az eddigieknél is, szívroham gyanújával került a debreceni kórházba. Ott súlyos állapotban találták családtagjai, imádkoztak érte, hogy meggyógyuljon. Zsolti bácsi szerint csoda történt vele, betegsége közepette, – abban a kilátástalan helyzetben – rátalált Istenre. Ígéretet tett, hogy amennyiben meggyógyul, akkor újra tanulni fog és hittantanár lesz belőle.
A hitnek, a szorgalomnak és a kitartásnak köszönhetően ebben a tanévben Zsolti bácsi befejezi egyetemi tanulmányait Egerben és szeptembertől már diplomás tanár lesz.
Szeretettel gratulálunk neki és örömét lelje tanítványaiban!

Képek