Egy mosoly a harag helyett

converted_image_2.jpg

Az óra egy különleges, elmélyülést igénylő beszélgetéssel indult, melynek középpontjában idézetek és bölcsességek álltak. Minden tanuló kapott egy cetlit, amelyre egy gondolatébresztő idézet volt írva a boldogságról, megbocsátásról vagy az emberi kapcsolatokról. A gyerekek elolvasták a saját idézetüket, majd megosztották, hogy milyen gondolatokat ébresztett bennük, mire emlékeztette őket, és mit éreztek vele kapcsolatban. A beszélgetés nagyon őszinte és tartalmas volt, mindenki megnyílt a maga módján, és több idézet is mélyebb beszélgetést indított el az elfogadásról, együttérzésről.
Ezután egy történetet olvastam fel nekik „A megbocsátás jele” címmel. A tanulók figyelmesen hallgatták, majd közösen megbeszéltük, milyen tanulságokat hordozott a történet. Különösen nagy hatást gyakorolt rájuk a felismerés, hogy a megbocsátás elsősorban saját magunk felszabadítása, nem pedig mások felmentése. Többen elmondták, hogy milyen érzés volt, amikor nekik bocsátottak meg, vagy amikor ők tették meg ezt a lépést valaki felé. A személyes élmények megosztása különösen meghitté tette az óra ezen részét.
Az óra zárásaként minden tanuló levelet írt – olyan személynek, akit ő bántott meg, vagy aki őt bántotta meg. Ezek a levelek nem feltétlenül kerültek elküldésre, de az írás folyamata segített a gyerekeknek rendezni érzéseiket, feldolgozni korábbi sérelmeiket, és elindulni a megbocsátás útján.

Képek