Boldogságóra Program

November – Támogató kapcsolatok

A család, az osztály, az iskola… A közösség ereje mindenütt megmutatkozik.
Sportfesztivál:
Látogatást tettünk a városi sportcsarnokban megrendezett sportfesztiválon, mint nézők. Zala vármegyébe tartozó iskolák (normál intellektusú tanulók) sporteseményét néztük meg. Iskolánk tanulóit kiemelten üdvözölte a helyi rendező tanárnő. Lelkesen szurkoltunk a résztvevőknek. Osztályomat a 8. osztályosok kisérték el, segítették őket a számukra idegen helyen való tájékozódásban. (lelátón elhelyezkedés, mosdóhasználat, helyes viselkedés…) Beszélgettünk arról, hogy mennyire máshogy viselkedtek a „nagyok”, ha rájuk volt bízva kisebb társuk. Kedves hangvételű gondoskodás, megszólítás, kérés… Az én tanulóim mennyire tudtak beolvadni az idegen környezet ellenére a látott eseményekben. Mindhárom oldal kapott valamit: (ép társ, nagyobb társ, maga az osztály) figyelmes, kedves, elfogadó, segítő, kérő, együtt örülő kis közösséggé váltunk arra az egy órára.
Borcsa, a mi kutyánk:
A kezdeti félénkséget, ellenségeskedést magunk mögött hagyva a kutyás óráink végén megszokott simogatás, elköszönés mindig ad időt arra, hogy elmondjuk: milyen öröm, boldogság, kellemes érzés, összhang kialakulása van a Borcsa kutyánkkal eltöltött közös tevékenységeink során.
Maja, a méhecske:
Mézesnap került megrendezésre iskolánkban. Megnéztük a mesét, majd beszélgettünk méhész bácsival, aki sok érdekességet mondott a méhek közös munkájáról. Mekkora összefogással gyűjtik a kaptárba a nektarint. Kóstoltunk finom mézet, megnéztük a méhek táncát. Egészséges gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztottunk, hisz minden héten támogatnak bennünket a szülők friss gyümölccsel, alapítványunk pedig finom zöldségekkel bővítették a lakmározást e héten.

Márton nap:
A boldogságóra a Márton napi tornával indult, mozgásutánzással játszottuk el a mondóka sorait, mely a Márton libaólba való bújását és megtalálását idézte fel. Ezt követően a Márton napi mesét olvastam el a gyerekeknek, ahol Samu, a liba megtanul repülni a galamb segítségével (megúszta, hogy nem lett aznap vacsora az asztalon). A képekről beszélgettünk, mondatokat, érzéseket fogalmaztunk meg. Megtanulva ezzel, hogy bármire képesek vagyunk, hogy a segítséget fogadjuk el, hallgassunk a jótanácsra. Az órát Ha boldog vagy című dallal zártuk és közben papírcsíkot daraboltunk, amit beragasztottunk a libasablonra, majd megfestettük a hátterét a képnek.
A szeretet átölel:
Mindennapi pillanataink tele vannak támogató kapcsolatokkal. Zsuzsa néni köszöntése, közös mesehallgatás közben osztozva egy szivacson, minden pénteken az ölelő búcsú egymástól a hétvége miatt… Egy eseményt emelek ki. Egy reggel a „G” nagy hibát követett el, megütötte „M”-t. Nagyon mérges lettem először, majd csalódott. A helyzetet szóban kielemeztem nekik, majd kértem őket, hogy fogalmazzák meg az érzéseiket és sikerült: félelem, ijedség, harag, fájdalom szavak kerültek elő, ahol már „G” nem mosolygott. Lehajtotta a fejét. 5 kedvességet kellett tennie aznap „M”-nek, aki elég félve fogadta az elsőket tőle. 2 nap múlva ölelve vált el „M” „G”-től a tanterem ajtóban. A szeretet nyelvét tanultam tőle, hisz sokkal többre megyünk az életbe, ha a szeretetnyelvet használjuk az erőszak helyett egymással. Hibáinkból tanulunk…

Képek