Egy kis történet a sok közül……

Boldogságprogram-szeptember 008

Történt a minap, hogy egyik lánykánknak nem volt bekötve a cipője.
Hosszú cipőfűzője csak úgy lógott a folyosó kövén.
Baleseti forrásnak egy fűző is megteszi.

-…Klaudia……..! – szóltam a lánykának. Nincs bekötve a cipőd.
– Igen, tudom. – mondta. De tetszik tudni, nem nagyon megy nekem bekötni a cipőm. Tanították, csakhogy nem megy. Ez van.

Erre a mellettünk álló osztálytárs végig hallgatva minket, már pattant is.
– Majd én bekötöm neki. – mondta kedvesen és természetesen.
-…Klaudia……… felnézett és így szólt: – Akkor én most ezért vagyok neked HÁLÁS.

És ez valóban úgy hangzott mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy csekély tettért is köszönetet mondani.

(Hát nem tündéri kis osztályom van? HÁLÁS vagyok érte.)

(a fotón Klaudia és én)

Képek