Boldogságóra Program

November hónapban sok lehetőséget találtunk a társas kapcsolatok ápolására, melynek köszönhetően kis közösségünk tagjai még közelebb kerültek egymáshoz és a környezetükben élőkhöz.
A Márton-napi hagyományok felidézéseként gyakran játszottuk a „Hatan vannak a mi ludaink,..” párválasztó játékunkat, s az ének végén a kiválasztott párunkat mindig meg is öleltük.
Szent Márton legendájának megismerésével a jó cselekedetek fontossága mellett az egymásra odafigyelés, az embertársainkhoz való szeretetteljes kapcsolódás fontosságát is megláthattuk, erről is tudtunk beszélgetni a gyerekekkel a történet végén.
A nézsai iskolának köszönhetően részt vettünk az általuk szervezett Márton-napi lámpás felvonuláson, ahol a gyerekek szüleikkel együtt a tágabb lakóközösségünk tagjaival találkozhattak. Köszönjük az iskolások színvonalas bemutatóját és a vendégváró finomságokat. Sötétedés után a családok együtt vonultak hazáig lámpásaikkal.
A Boldogságóránk témájának feldolgozásához Fésűs Éva: A bukfencező mókus című meséjét választottam. A kezdő relaxációt (Lufifújó légzőgyakorlatot) követően a gyerekek meghallgatták a mesét, melyet rajzokkal illusztráltam. A történeten keresztül átérezhették a gyerekek, milyen fontos dolgot tehetünk azzal, ha észrevesszük a másik szomorúságát, egyedüllétét és milyen örömet okozhatunk azzal, ha játszunk vele, megvigasztaljuk, megnevettetjük őt. A mese zárásaként mindenki megosztotta a többiekkel, hogy ki a barátja, majd a játszótakarónkra színes papírszíveket helyeztem. A gyerekek egyesével sorban haladva a szívek közül megkeresték az azonos színű szívpárokat, melyekből az egyiket a saját nyakukba akasztották, a másikat pedig egy általuk választott gyermek/felnőtt nyakába. A választást öleléssel pecsételtük meg. A játék végén élő barátságláncot alkottunk és „repültünk” körbe-körbe Bagdi Bella: Repülj velem! című dalára. Örömteli tapasztalat volt számomra, hogy a „repülés” közben mindenki bátran, jókedvűen fogta meg a mellette álló társa kezét.
A barátság témájára többször visszatértünk a beszélgetőkörökben, újra elmeséltük egymásnak, hogy ki a barátunk és azt is, hogy mit szeretünk benne, miért ő a barátunk. A gyerekek nagyon értékes gondolatokat osztottak meg, megtapasztalhattam, hogy egyre bátrabban nyilvánulnak meg és fogalmazzák meg érzéseiket. A legtöbb gyermek azért szereti a barátját, mert sokat játszik vele, szeret vele játszani. Akadt olyan gyermek is, akinek a testvére, anyukája vagy apukája a legjobb barátja. Az egyik kislány kis barátjáról „csak” ennyit mondott: „… azért a barátom, mert szeret engem.”
Amellett, hogy a gyermekeken keresztül sok bizonyosságot szereztem a társas kapcsolatok boldogságfokozó erejéről, személyesen is megtapasztalhattam, mennyire fontosak a pozitív emberi kapcsolatok a nehézségeink leküzdésében.

Képek