Boldogságóra Program

A második hónap az iskolai évből az optimizmus szellemében telt. Örültem, hogy fel tudták idézni tavalyról az ‘Optimista elefánt’ történetét, így felelevenítettük saját szavainkkal miről is szólt az a mese? A ‘Bundavásár’ c- mesét felvezetvén beszélgettünk arról, hogy bizony az állatok is tudnak fázni télen, nekik azonban nincsenek ruháik, melyeket felvehetnek. Arra a kérdésre, hogy mégis mit tudnak tenni az ellen, hogy ne fázzanak, kis gondolkodás és rávezetés után jött a válasz, hogy összebújni. Így aztán az összes gyerkőc össze kuporodott és melegítették egymást, s hát nem maradhattak el az állat hangok sem. Utána meghallgatták a mesét, és szerintük a vidám ládikóban arany, gyémánt és fa van, szekerén pedig szénát szállít. A Panasz erdő állatai rengeteget panaszkodtak, mindig morcosak voltak valami miatt. Ám a kis szűcs kezükbe adta a lehetőséget, hogy fel lehet vidulni, és morcosság helyet meg lehet látni a szépet és a jót mindenben. Így aztán az állatok szebbnél szebb dolgokat mondtak a szűcsnek, mint hálásak a barátaikért, örülnek, hogy oviba járnak, szerencsések, hogy vannak szüleik. Így bizony a kis szűcs, az állat minden lakóját megjutalmazta bundával. Folytattuk a hónap témáját, és süniket hajtogattunk. A gyerekek választották ki milyen színűek legyenek a sünik, a hajtogatásban pedig segítettem nekik. Végül megcsodálták egymás munkáit, és összerendezték úgy a süniket, ahogy ők bújtak össze, egymást melegítve.
Az, hogy ez a program hatásos, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egyik ovis kislánytól kaptunk egy rajzot, egy méhecskéről, egy csupor szeretetről, alá pedig azt írta az anyukája, hogy szeretet a méhecskének.

Képek