Boldogságóra Program

Boldog Dóra felhős napja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Mesekert óvoda, a Mesekert óvodában a Babóca csoport. Ebbe a csoportba sok-sok mosolygós, vidám, boldog kisgyermek járt. Az egyik reggel amikor a szokásos „beszélgető körben” ültek a gyerekek, halk szipogás hallatszott a babaszoba felől. Óvó néni odament a babaszobába és megtalálta a hang forrását, Boldog Dórit a rongybabát. Megkérdezte tőle:
– Mi a baj Dórikám, miért szomorkodsz?
-Rosszat álmodtam és semmihez sincs kedvem.-felelte Dóri.
-Gyerekek vigasztaljuk meg Dórit, mit csináljunk, hogy jó kedve kerekedjen? –kérdezte óvó néni.
A Babóca csoportos gyerekek mindjárt jobbnál-jobb ötlettel álltak elő, ők már nagyon jól tudták, hogy mivel lehet megvigasztalódni és mások arcára is örömöt csalni. Először Enikő vette magához Dórit.
-Gyere Dóri, megtörlöm a szemedet, és az orrodat, úgy látom, hogy szükséged van a segítségemre-mondta.
Ezt követően Luca és Mira ajánlotta fel a segítségét:
-Gyere Dóri ülj közénk, nem jó egyedül lenni. Megölelték, megsimogatták, ölelgették.
A játékba is hívták a délelőtt folyamán. A lányok Magukkal vitték és együtt játszottak vele a babszobában, főztek, mostak, vasaltak, tavaszi nagytakarítást csináltak. A fiúk is hívták magukkal, legózni, mágneses építőzni, még a kisvonatra is felültették.
Nem hagyták soha magára, minden kedves elfoglaltságot megmutattak neki. Közösen rajzoltak, ragasztottak, festettek. Természetesen a szabadba is magukkal vitték. Megmutatták neki a kiskertet és a tavaszi kerti munkálkodást, kapálást, gereblyézést, veteményezést. Egyre vidámabbá vált Dóri a gyerekek között. Minden nap mással-mással ismertették meg a gyerekek. Magukkal vitték a Ligetbe, ahol közösen csodálták meg az ébredő természetet. Gyönyörködtek a madarak hangjában, a virágzó bokrokban, fákban, az illatos fűben, ibolyában, gólyahírben, százszorszépben. Ámulva figyelték az úszó és lakmározó vadkacsákat. A jókedvű, barátságos gyerekek között nagyon jól érezte magát Dóri és soha többé nem érezte a szomorúságot.

Képek