Boldogságóra Program

Szükségünk van egymásra…
Lassacskán óvodai csoportunk igazi közösséggé kovácsolódik. A gyerekek szívesen járnak óvodába. A nagyobbak szeretettel fogadták a kisebbeket, bevonják őket a tevékenységeikbe. Állandó játszó csoportok, barátságok alakultak ki. A hiányzó társaik után érdeklődnek. A szeretet gyógyító erejét is megtapasztaltuk ebben a hónapban. Egy kisfiú kórházba került. A reggeli beszélgető kör idején hívott telefonon az anyukája. Mindketten kihangosítottuk a telefonunkat. A kis beteg, pedig elmesélte, hogy mi történt vele a kórházban. Ezt követően a gyerekek sorban jó kívánságokat, gyógyító szavakat mondtak neki. Bizonyára ez is hozzásegítette a gyógyuláshoz, mert már másnap haza is engedték a kórházból. Amikor gyógyultan, ismét óvodába jött örömmel ölelte meg társait.
A csoport szokásait/szabályait igyekeznek betartani. A „Babóca illem” szokás/szabályrendszerét a gyerekekkel közösen állítottuk össze. Próbáltuk az elemi viselkedési szabályokat, együttélési szokásokat közérthetően, a gyerekek nyelvezetére lefordítva megfogalmazni. A közösen felállított mércéket sokkal könnyebb betartani és betartani, mert ez már az azonosulás fázisában van akkortól kezdve, amikor megegyezünk benne. Ahhoz, hogy belsővé váljanak a téziseink, naponta felidéztük őket. Pozitív megerősítéssel, dicsérettel erősítettük azokban a helyzetekben a gyerekeket, amikor alkalmazták a szabályokat. Mivel az érzelmi motiváltság és az utánzásos tanulás is az óvodás korúak sajátossága, könnyen ment a szokásrendszer kialakítása. Nemcsak tudják, hanem alkalmazzák is azokat, felismerik, ha valaki nem tartja be őket, figyelmeztetik is egymást a helyes viselkedési szokásokra.

Képek