Boldogságóra Program

A hónap témáját az időjárás változásával párhuzamosan dolgoztuk fel. Ebben hónapban rengeteget sétáltunk, a gyerekekkel megfigyeltük a változó környezetünkben rejtőző szépségeket. Ezeket „lefotóztuk”, egy kis papírból készült fényképezővel, hogy nehogy elfeledkezzünk róluk. Megvizsgáltuk a leveleket, gyűjtögettük őket. Ám ha az idő miatt benn is ragadtunk, ez sem szeghette kedvünket, mindenben kerestük a lehető legjobbat.
„Vidítsuk fel a felhőt!” – Először meglátogatta a gyerekeket egy szomorú felhő, akit behívtunk a csoportszobába. Láttunk, nagyon sír, hát megpróbáltuk felvidítani őt. Énekeltünk neki, mire végül megjelent a Nap is, hogy segítsünk nekünk felvidítani a felhőt. Itt megbeszéltük, mi a különbség a szomorú és vidám között, mitől vagyunk vidámak, mitől vagyunk szomorúak. Ebből kerekedett egy játék, melyben két felé osztódtak a gyerekek – egyik oldalon voltak a napocskák, másikon a felhőcskék. A felhőcskék mindig nagyon szomorúak voltak, míg a napocskáknak az volt a feladata, hogy felvidítsák a szomorú felhőket! Ez általában sikerült is, a gyerekek később egyénileg is szívesen játszották ezt.
„Tódi törpe derűlátó szemüvege” – A mese meghallgatása után Tódi törpe példáját követve mi is készítettünk magunknak egy saját derűlátó szemüveget. Mindenki aki kidíszítette a saját szemüvegét, egy varázsige segítségével elbűvölte a lencsét, hogy csak jó dolgokat lásson meg vele. A délelőtt során sokan ebben játszottak, alkalmat kerítettünk arra is, hogy körbejárjunk a csoportban, és szép dolgokat mondjunk a másiknak.
” Mozgás öröme” – Az időre való tekintettel nem tudtunk kimenni játszani egész héten – de ez nem azt jelenti, hogy szomorúnak kell lennünk. Készítettünk egy akadálypályát a csoportban, melyben volt egy varázsalagút, amin áthaladva mindenkit egy nagy ölelés várt. 🙂 Ennek a folytatásaként kipróbáltuk a „szeretetfolyosót” melyben a bekötött szemű gyereket kellett átvezetni a másik oldalra, simogatással.
” Ovi mozi” – A varázs-szemüvegekben nyomozni indultunk. Körbenéztünk, hátha amire visszaérünk, jobb időre derül. Út közben találkoztunk egy anyóval, akit elkísértünk a házához, ahol még segítettük neki gondozni a szőlőket egy közös énekkel, játékkal.Ahogy visszaértünk, sajnos az idő nem is lett jobb, viszont mivel segítettünk az anyónak, kaptunk jegyeket tőle az ovi moziba. Hiába rossz az idő, a mi jó kedvünket így se vehette el semmi.

Képek