Boldogságóra Program

Beszélgettünk a gyerekekkel, hogy számukra ki az igazán fontos ember. Legtöbben természetesen a szülőt, nagyszülőt, testvért jelölték meg, néhányan a tanítójukat. Miért fontosak ők, miben nyilvánul ez meg és hogyan tudnák ők szorosabbra fűzni a viszonyukat, vagy viszonozni azokat a dolgokat, amiket kapnak ezektől az emberektől. Igen jó érzékkel mondták el, hogy mit köszönhetnek nekik, kevésbé tudták, hogy viszonozhatnák a kapottakat, de rávezetéssel ezt is megértették. Itt beszélgettünk a háláról, a valakihez tartozás fontosságáról az árva gyerekek nehézségeiről. Így jutottunk el a segítés fontosságához, a jó cselekedethez, a viszonzás nélküli tevékenységekhez, mely nem öncélú, de visszahat a tevékenység végzőjére a boldogság szintjét az adónak is fokozza. Saját maguk hasznosságát megélhették, az elképzelt szituációkban és ráérezhettek az élet értékessé tételére is.
A mesehősök segítőjének mindenki szívesen képzelte magát, jó érzékkel fogalmazták meg miért is kellett akkor és ott segíteni egy- egy hősnek, és hogyan vitte előre ez a hőst a mese folyamán. Az emberi kapcsolatok építő jellegére is jól rámutatott ez a feladat.
Ezek után elkészítettük a karácsonyfánkat, melyre mindenki felrajzolhatta a saját jó cselekedetét melyet már eddig is gyakorolt.
A fa alá elképzeltük a csomagokat, hogy ők, mint az iskola legkisebb diákjai mit is tehetnének az iskolában másokért.
A munka jó hangulatban és pozitív kicsengéssel zárult.

Képek