Boldogságóra Program

Szívünknek a legkedvesebb időszaka mi màs lenne, mint a szeretetről szóló december és a velejáró jócselekedetek témaköre a legkedveltebb fejezete ennek a programnak.
Ebben a hónapban minden apró figyelmességet és kedvessèget könnyedebben adunk és természetesebben kapunk.
Kis csodaidőszak ez, amikor ugyan zajlik az èlet úgy mint máskor, de mègis napról napra mintha több jó dolog történne velünk, kedvesebbek lennènek az emberek, szívünkbe egyre gyakoribb vendèg a hàla ès valahogy varázslatosabb minden.
Most csak arra kértem a kis pacsirtákat, figyelmesebbek legyenek, próbàljanak segíteni ott és akkor, amikor úgy érzik szüksèg van rà, ill. bármiért, amit az èlettől kaptak, ès hàlàsak, vegyèk azt észre.
Jött egy ötlet, örökítsük meg ezeket a csodapillanatokat. Így születtek meg a montázsfotók, amelyeket vagy ők kèszítettek, vagy szülők kaptak lencsevègre, vagy mi tanító nènik úgy èreztük, igen, ez egy jócselekedetű, adok-kapok, hàlàs pillanat.
Lehet, hogy csak egy lisztbe rejtett szeretetüzenet anyànak, mert tudja a kicsi, hogy ma sütnek együtt mèzeskalàcsot. Vagy anyuval együtt sütés, kèszülődès öröme, mert segíthetek, együtt vagyunk, együtt alkotunk. Vagy a kistesóm làbàra felhúzom azt a fránya, nehezen felvehető bakancsot, ès a kistesóm èlvezi, anyu meg elérzékenyül.
Esetleg ha a tanító nèni bènàzik es megszúrja technika órán az ujját, mert segít, és a kis lovag azonnal szó nèlkül zsepit hoz a vérző ujjbegyre, leteszi az asztalodra, rádnèz, és semmit nem szól, de a szeme súgja: tessék, segítek. Vagy mire anyu hazajön karácsonyi dekorációt alkotok a nappaliba és mèg a karácsonyfa díszítèsébe is besegítek, mert látom, hogy rohan, siet, azt akarja hogy szép legyen így is az ünnep. Vagy eszembe jut, hogy adventi időszakban ne csak èn nyitogassam ki a csokiablalocskákat, hanem anyunak is minden napra készítek egy miniüzenetet, amiben elmondom neki, hogy a vilag legcsodásabb anyukàja. Vagy karácsonyra az egész családnak szóló levelet írok, őszinte szívvel, amit érzek. A legszebb ajàndékot már megkaptam, kistesóm lesz, és olyan boldog vagyok, hogy nem is kérek màst a Jézuskàtól. Segítek egy kiscinkènek, aki a lèpcsőhàzban ragadt ès fèlelmében az üvegfalnak csapódott.. Tudom, hogy a tanító nèni csokimániás, meglepem egy bon-bonnal, üzenettel, csokigolyóval, csak úgy… hozok nyalókát is a kislányának, mert szívesen odaadom, mert ő jutott eszembe róla. A mikulasgyárba elviszem az összes megunt jàtékomat, sőt, pènzt gyűjtök a szegényeknek és mèg anyuékra is figyelek, mert minden ici-pici csúnya szó után fizetnek nekem, mert ugye a hülye szó is csúnya, màr oviban is tudtam, de a pénzt az utcàn lèvő szegényeknek adom. Viszek vizet anyunak, ha szomjas, tanító nèninek odaadom a csokit, amit nem ehetek, mert tej van benne,de jólesik, mert vissza is kapom, mert tényleg, a húgom is megeheti, mindig segítünk egymàsnak a háziban, de nem megmondjuk a megoldast, hanem magyarázunk, mint a kistanító nènik, bàcsik, viszek hálàból kis finomságot a hittantanárnak is, de nem egyedül adom àt, hanem mindenki nevèben, ès osztálykaràcsonykor kinyomozom, a barátnőm minek örülne a legjobban és beletrafálok, mert ilyen örömkönnyeket csak a tuti ajàndèk okozhat…
És ezek csak pillanatok a sok decemberi csodából, amelyeket mi adtunk, kaptunk, átéltünk…

Képek