Boldogságóra Program

Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak. A közeli célokat is megbeszélve az interaktív táblánkra helyeztük fel a képeket. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva, ne keverjék össze a vágyakat az elérhető célokkal. pl: Tanuljanak meg cipőt kötni, ne keverjék össze a bal és a jobb kezüket, lábukat stb. Most nálunk kiemelt cél, hogy minden gyermek felkészült legyen az iskolai életre. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. A mese átszőtte a hetünket. E köré építettem a feldolgozandó anyagot. A mozgás tevékenység során célba dobtunk változatos formában (a magasság változtatása miatt itt másfajta dobás-technikát is gyakorolhattak a gyerekek). Gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát, gumilabdát a zsámolyba, kosárba dobnia. Kapura ütöttek floorball ütővel. (padlóhoki-jégkorong játékos változata). A Floorball nagyszerű tevékenység, mert nagyon szórakoztató! Florballozhattak egyedül, és egymással is a szabályok betartásával. Ezt a játékot könnyű botokkal játsszák, amelyeket minden életkorban könnyű irányítani. A bot pengéje lehet „jobb” vagy „bal”, ami azt jelzi, hogy a játékos szemszögéből milyen irányba kell tartani a botot. A jobbkezes játékos gyakran „bal” pengét használ, mivel a botot jobbra fogja, a balkezeseknél pedig fordítva. Ezt azért is gyakoroljuk, mert ebben a nevelési évben kiemelt feladatunk a téri tájékozódás fejlesztése. Célba dobhattak: műanyag poharakból épített toronyra. Cél a torony ledöntése volt. Tekéztünk is. A lényeg a pozitív élményen volt. Ha egy tanulási folyamat közben örömöt élünk át, akkor a foglalkozás alatt lévő tudás a hosszú távú memóriába épül be, és sokkal könnyebben leszünk képesek előhívni, mivel az emlékezés újra az átélt örömöt, vidámságot, melegséget idézi meg lelkünkben. Játszottunk egy új mozgásos játékot is. Babzsákos fagyasztós fogó: minden gyermek 1 babzsákkal a fején szabadon futhat. Ha valakinek leesik a fejéről a babzsákja, megfagy. Akkor állhat vissza, ha egy társa felveszi, és visszateszi a fejére. Változat: a szabadító odadobja a saját babzsákját, a megfagyott társnak, aki azt felteszi a fejére, majd a sajátját a földről felveszi, és odadobja, az őt szabadítónak (aki megfagyott, mert nincs babzsákja), majd mind a ketten futnak tovább. Dobás ugrásból, vagy szökdelésből. (együttműködési képesség fejlesztése) A gyerekek biztatták, buzdították egymást, örülve egymás sikerének. Ismételtük a tavaly megtanult „János úr készül” című kapubújós dalosjátékot amit szintén kapcsolódott a meséhez. Dramatizáltuk a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. Hallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Macis játékot játszottunk. „Óvónéni játéka” a Boldogságóra könyvből. Jelzésértékű maci fejdíszt tettem fel. A térkép segítségével, és a feladatok végrehajtásával eljutottunk az iskoláig, ami valóban nagy örömünkre szolgált, hiszen minden gyermekünk iskolába megy ősztől. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen. Játszottuk a „varázshópehelyt”, a képzeletbeli hóesésben. Figyeltünk a megélt érzéseinkre, megfogalmazták ismét, hogy mit szeretnének elérni. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A hetet ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be.

Képek